Minden szülő azt szeretné, ha gyerekei segítenék egymást, egy véd- és dacszövetségben élnének. Pontosan tudjuk, hogy öregszünk, és gyerekeink, amikor mi megöregszünk, csak egymásra számíthatnak majd. Szeretnénk, ha gyerekünk a mi hanyatlásunk után nem érezné egyedül magát a világban. Persze, ott lesz majd a saját családja, ám a testvér fogalma mégis csak más, mivel egy alomban, ugyanazokon a tapasztalatokon nőttek fel a gyerekek.
Véd- és dacszövetség
Testvér az, akire mindig, minden helyzetben számíthatunk. Ennek alapja az, hogy a testvérek az együtt töltött gyermekévek alatt megismerjék egymást, ami alapján megtanulják, hogyan kezeljék, ápolják felnőttkorukban emberi kapcsolataikat.
Ezért nem javasolt a nagy korkülönbség, sem az, hogy a szülő ítélőbíróként viselkedjen és igazságot osszon. A legjobb dolog a világon az, ha élvezzük testvérünk feltétel nélküli bizalmát.
Amikor a jó rosszra fordul
Szülőként nem elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy gyerekeink a mindennapokban ,,rendesen viselkedjenek” egymással. Arra kell ügyelnünk, hogy lássuk az indíttatást, mindig képben legyünk gyerekeink lelkiállapotával. Megfigyelőnek kell lennünk, és folyamatosan értékelnünk kell gyerekeink kapcsolatát.
A testvérek között megszokott a versengés, a féltékenység, az uszítás, ahogy az is, hogy a másik pillanatban már összefogva, együtt tevékenykednek valamilyen cél érdekében. Ám oda kell figyelnünk arra, hogy a féltékenység, versengés egészséges határok között maradjon.
Rivális jön a családba
Alapvető hibát ott követ el a szülő, hogy már a terhesség alatt marketingeli a születendő gyereket. Tudatosítanunk kell a gyerekben, hogy nem egyszerűen játszótársat szülünk neki, nem egy játékbabát.
Ezt azzal tudjuk a legegyszerűbben megtanítani a már meglévő gyereknek, hogy a testvéri szeretetről meséket, családból vett példákat mondunk neki. Többször kell hangsúlyozni, hogy a jövevény egyelőre kiszolgáltatott, és a nagyobb testvér segítségére lesz szükség az ellátásában.
Testvéri féltékenység
Fontos, hogy a nagyobb gyerek kifejezhesse szüleinek az új jövevény miatti nemtetszését, mivel ez jobb, mintha titokban, a szülők háta mögött bántaná. Nem szabad a kisebb gyereknek a nagyobbat példaértékűvé tenni, mivel ezzel konkurenciát teremtünk, leértékeljük az ő jó tulajdonságait.
Lehetetlenség ugyanannyi szeretetet, csokit és időt adni mindkét gyereknek, bőven elég az, ha mindkettőnek a szükségleteihez igazodunk. A testvérek folyamatos súrlódásába nem szabad beleavatkoznunk, kerülve az ítélkezést, ám oda kell mindig figyelni, mivel vannak kivételek.
Tudatos manipuláció
Testvérek között akkor beszélünk tudatos manipulációról, amikor az egyik testvér érzelmileg zsarolja a másikat, eszköznek tekinti, úgymond: vele végezteti el a piszkos munkát. Ez a felállás egy bizonyos szint túllépése után mindkét gyerekre ártalmas. Az érzelmi zsaroló uralkodik, eszköznek, tárgynak tekinti a másikat, és ekként fogja felnőtt korában is kezelni az emberi kapcsolatokat.
Gyerekkorban ez előfordulhat nyíltan, vagy burkolva, de mindenképp a testvéri összetartozásra apellálva. Olyan helyzeteket alakít ki a zsaroló, hogy utána ő lehessen a megmentő. A zsarolt fél azt fogja majd tanulni a szeretetről, hogy azt ki kell érdemelni, valakinek mindig meg kell felelni. Így felnőtt korára irányíthatóvá válik, és nagyobb eséllyel lesz érzelmileg zsarolható.
A szülő feladata
Nem felületes érzelem-kimutatásokra kell odafigyelni, hanem össze kell kovácsolni a gyerekeket, olyan helyzetbe hozni őket, hogy együtt, egy cél érdekében dolgozzanak a testvérek. Arra is figyelni kell, hogy az erkölcsi gát kialakuljon, tehát csak az etikus célt, megoldást fogadjuk el jó megoldásként.
Sokkal többet teszünk gyerekeinkért, ha csendes megfigyelőként, és csak esetenkénti beavatkozóként szabjuk meg az erkölcsi határokat, akkor viszont minden szülői szigort és eszközt alkalmazni kell, akármennyire is fájdalmas ez a szülői szívnek.