Kijelenteni, hogy kövér vagyok nem “bátorság”, hanem az igazság

Kijelenteni, hogy kövér vagyok nem “bátorság”, hanem az igazság

Címlap / Életmód / Lélek / Kijelenteni, hogy kövér vagyok nem “bátorság”, hanem az igazság

Hárman dolgozunk egy irodában, nagyon jóban vagyunk. Andi kolléganőm (nevezzük így) nádszálvékony, Zsuzsi (nevezzük így) pedig elég husi. A társadalom túlsúlyosnak nevezné, de a lényeg, hogy nagyon csinos és kellemes jelenség – ahogy egyébként Andi is. Én alkatilag valahol kettejük között helyezkedem el, a súlyom állandóan fluktuál és simán jojózom plusz-mínusz tíz kilóval – tudom, tudom: egészségtelen – ez van.

Szóval egy nap Zsuzsi arról mesélt, hogy este „jelenése van” – második találka egy jófej sráccal – ezért elhozta a randi-szerkóját, mert munka után nem lesz ideje hazamenni. Miután végzett, át is öltözött és Andival elismerően bólogattunk. Valóban dögösen nézett ki testhezálló, sliccelt fekete ruhájában, amit a derekánál egy széles övvel hangsúlyozott.

Darina Belonogova/pexels.com

Szúrós dicséret

Bárcsak ilyen bátor lennék, mint te…” – hangzott el Andi szájából. Én először arra gondoltam, hogy ezalatt talán azt érti, hogy Zsuzsi egyedül el mer menni este találkozni egy férfival. Zsuzsi sem értette és megkérdezte, ezt hogy érti. „Bárcsak ilyen önbizalmam lenne, hogy én is fel merjek venni egy ilyen ruhát.” Persze a kés megállt a levegőben. Mint később kiderült, Andi egyáltalán nem rosszindulatból mondta ezt, Zsuzsi mégis megütközött a megjegyzésen, teljes joggal.  

Hiába magyarázta Andi, hogy ő tényleg irigykedik Zsuzsi magabiztosságára, mert tényleg nagyon jól néz ki a ruhában, elsősorban azért, mert árad belőle a magabiztosság és az, hogy jól érzi magát a bőrében. Mindannyian tudtuk, hogy kimondatlanul ott lapul a mondanivalóban, hogy „annak ellenére, hogy kövér”.

Zsuzsi azt mondta, hogy az első, aki gond nélkül kijelenti magáról, hogy kövér, ezzel semmi gondja nincs, mert ez az igazság. Azonban sajnos akárhogy is próbálja, képtelen bóknak venni az elhangzottakat.

Ha ugyanis Andi engem, vagy más átlagos alkatú lányt látott volna ugyanebben a ruhában, akkor biztosan nem mondta volna neki, hogy „büszke rá, amiért felveszi”.

Óvatosan a testpozitivitással

A testpozitivitás a mai napig kétélű fegyver, hiszen tényleg szükség van arra, hogy ne csak az XS-es méretet normalizáljuk. Ugyanakkor toxikus formájában látjuk azt is, amikor egy plus size influenszernek írják a demagóg kommentelők, miszerint „bátor istennő”, a vékony influenszernek pedig azt, hogy „gebe vagy, egyél egy szendvicset”.

Billie Eilish öt mérettel nagyobb nadrágot és pulcsit hordott éveken keresztül csak azért, hogy ne kritizálják a testét, ezért őt gyávának nevezték. Amikor pedig végre megmutatta (átlagos, csinos) alakját, akkor leribancozták és lekövérezték.

Adele kapott hideget-meleget, amíg nagyobb volt. Amikor pedig lefogyott, akkor azért szólták meg, mert „ő is beállt a sorba”, engedett a nyomásnak és már nem reprezentálja azokat a nőket, akiket eddig. Hiába mondta, hogy elsősorban egészsége volt a fő szempont fogyásánál, nem a súlyvesztés, senki nem hitt neki. Mikor a bikinis Lizzót az önbizalma és „bátorsága” miatt dicsérték, ő kijelentette, hogy „Nem bátor vagyok, hanem jól vagyok, én vagyok és szexi vagyok.

Zsuzsi nem azért vette fel a ruhát – annak ellenére, hogy XXL-es méretet hord – mert „bátor”, hanem mert elfogadja magát. Egy kövér embertől nem bátorság az, hogy kijelenti, hogy kövér. Ez csak azoknak a szemében az, akik szerint a nagyobb testet szégyellni kell. És ez többet mond el arról, aki mondja, mint magáról a kövér személyről

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást