Tengeri, himalája vagy sóbányából fejtett? A legnagyobb különbségek a sófajták között

A különböző sókat eltérő módon nyerik ki a szakértők, így azzal sem árt tisztában lenni, hogy amit vásárolsz, milyen módon keletkezik. A kősó az a típus, amit bányászással nyernek ki, de eredetét tekintve igazából ez is tengerből származik: mindössze annyi az eltérés, hogy több millió évvel korábban a Föld mozgásából kifolyólag egyes óceánok és tengerek részei elzáródtak, és kiszáradtak. Ebből jöttek létre a sóbányák, és helyszíntől függően más színe lehet az innen kinyert anyagoknak.

Ezt nem igazán szoktuk fogyasztani, noha alapjában véve nem mérgező hatású. Azonban sokkal durvább szemcsével bír, mint a konyhádban lévő só, ráadásul szürke árnyalattal rendelkezik, és megesik, hogy kisebb kavicsokat is találhatunk benne. Emiatt inkább ipari só vagy útszóró szerepét tölti be.

Ez az, amiről mindannyian hallottunk, és nem véletlenül a legnépszerűbb sófajta is egyben. Sok helyen úgy tartják, hogy ez a sók királya, hiszen lényegesen egészségesebb, mint például az asztali só, ami már elveszíti az ásványi anyagait, mire bekerül a boltok polcaira. Ezzel szemben a himalája só lúgosabb hatású, ami azért is pozitívum, mert manapság szinte mindenki túl sok savas ételt fogyaszt.

Ugyancsak klassz hír, hogy számtalan olyan nyomelem található meg benne, ami segít a szervezetnek a szükséges biokémiai működésben, és az sem utolsó szempont, hogy mentes az ipari beavatkozásoktól, hiszen kézzel bányásszák, majd törik kisebb darabokra. Ezek után megtisztítják, és a napon szárítják meg.

Használhatod főzés során (de érdemes az étel elkészítése után hozzáadni, hogy megőrizze ízét), valamint herpesz ellen is hatásos. Nem véletlenül készítenek belőle sószappant és fürdősót is, hiszen a test bármely pontján kifejti jótékony hatásait! Ha eddig nem nagyon vásároltad, mostantól érdemes esélyt adni neki.