Milyen gyakoriak az önkéntelen önéletrajzi emlékek?
Korábbi tanulmányok, amelyekben a résztvevők naplót használtak az IAM-ok feljegyzésére, napi kettő-öt közötti arányról számoltak be. Más tanulmányok, amelyekben az IAM-ok előfordulását kattintókkal rögzítették, de nem írták le a tartalmukat, napi 22 és óránként 10 közötti arányról számoltak be.
Laughland napi ingázásainak hangfelvételei viszont percenként közel egy IAM-ot produkáltak, ami alátámasztja hipotézisét, miszerint az IAM-ok sokkal gyakrabban fordulnak elő a való életben, mint azt a hivatalos kutatások sugallták.
A vizsgálat másik érdekes eredménye az emlékezet „láncolódásával” kapcsolatos, vagyis, hogy az emlékeket egy előző emlék váltja ki, nem pedig valamilyen más belső vagy külső jel. Az ilyen emlékeket gyakran új eseményként érzékelhetjük.
Laughland hangfelvételeinek visszamenőleges vizsgálata során viszont kiderült, hogy az általa önállónak vélt IAM-ok közül sokat valójában egy korábbi emlék (vagy emlékek) indítottak el.
Valójában az általa rögzített IAM-ok 23 százaléka láncolódó emlék volt, ami arra utal, hogy az emlékláncolás gyakoribb, mint ahogyan arról korábban beszámoltak.
Honnan jönnek az emlékek?
A tanulmány másik felismerése az IAM-ok „alapozásához” kapcsolódik. Nagyon gyakran előfordul, hogy egy önéletrajzi emlék váratlanul, látszólag a semmiből bukkan fel a fejünkben. Laughland hangfelvételeinek áttekintése során azonban kiderült, hogy az ingázás közben rögzített spontán emlékek közül sok valójában egyáltalán nem spontán volt. Ezeket olyan jelzések váltották ki, amelyekkel néhány másodperccel vagy akár perccel korábban találkozott.
Az adott helyzetben a jel és az általa kiváltott emlék közötti időbeli különbség kezdetben megakadályozta, hogy a két esemény közötti kapcsolatot érzékelje. A felvétel azonban kimutatta, hogy valójában a környezet hívta elő azokat az emlékeket, amiket a kutató eredetileg spontánnak gondolt.
A tanulmányból kitűnik, hogy a napi ingázás milyen jó lehetőséget kínál az önkéntelen önéletrajzi emlékek megtapasztalására. Az IAM-ekkel és a kapcsolódó jelenségekkel kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy „a spontán gondolatok és emlékek gyakrabban fordulnak elő, ha az emberek olyan rutinszerű, megszokott tevékenységeket végeznek”, mint például a vezetés.
Más szóval, amikor nem koncentrálunk valamilyen feladatra, amely teljes figyelmet igényel, az elménk hajlamos elkalandozni. Ahogy ez a tanulmány is mutatja, nagyon gyakran az önéletrajzi múltunk az, ahová elindul. Ha a reggeli ingázás közben odafigyelünk ezekre a gondolatvándorlásokra, ahelyett, hogy a rádiót hallgatnánk vagy egy podcastot kapcsolnánk be, sosem tudhatjuk, hová vezetnek bennünket a gondolataink.
Sőt, ha a megfelelő környezeti jelzést kapjuk, talán visszavisznek bennünket gyermekkorunk egy hangulatos kis helyszínére. Így egy rövid mentális vakációt tehetünk, mielőtt belépnénk egy újabb dolgos hétköznapba.
Nyitókép: cottonbro studio/pexels.com