Gyakorlatilag nincs olyan ember, akinek ne lennének érzelmi sebei, hiszen mindenkit megbántanak időnként. Nehéz helyzet, mert sokszor a másiknak tudomása sincs arról, mit okozott, mekkora űrt és sebet hagyott maga után, ezért a legtöbbször hiába várjuk a bocsánatkérést, vagy a lelki megnyugvást. Legalábbis másoktól! Amikor felismered, hogy csak saját magadon segíthetsz, akkor az alábbi három lépést kell megtenned a teljes gyógyulás érdekében.
Harmadik lépés: lezárás
Az érzelmi seb elfogadása és a felelősség vállalása a kezedbe helyezi a döntés lehetőségét: továbbra is cipeled magaddal a terhet, vagy így, hogy már tudod, mi váltotta ki, inkább elengeded? Természetesen utóbbi sokkal célravezetőbb. De hogyan juthatsz el idáig? Pl. úgy, hogy felkeresed azt a személyt, aki megbántott, és elmondod neki, mit gondolsz az akkori fellépéséről, illetve vázolod neki, mennyire megsértett. Az is lehet, hogy olyasvalami miatt van érzelmi sebed, amit te követtél el: nos, ebben az esetben is szinte mindig van mód a bocsánatkérésre, javításra. Fel kell térképezned, az adott helyzetből mit hozhatsz ki, mi lehet az, ami téged feloldoz.
Sajnos vannak olyan esetek, amikor nincs lehetőség a fizikális bocsánatkérésre, vagy beszélgetésre, mert pl. elhunyt az illető, vagy egyszerűen nem tudod felvenni vele a kapcsolatot. Ilyenkor az a legjobb, ha tudatosítod magadban, hogy ami történt, az a múlt szerves része, és ezen tényleg nem tudsz változtatni. Tehát ezekben az esetekben is csak az az opció marad számodra, hogy a jövődre koncentrálsz, pusztán azért, mert ami elmúlt, az már nem képezheti semmilyen formában a jelenedet.
Mindezzel a többség tisztában van, mégis nagyon sokan foggal-körömmel ragaszkodnak az érzelmi sebeikhez, hiszen az ego nagyon sérülékeny. Pedig egy valami van, ami igazán hatalmas ajándék önmagunknak: a megbocsátás. Megbocsátás a saját hibáinkért, és megbocsátás másoknak, amiért nem voltak tudatában azzal, tetteikkel és mondataikkal milyen kárt okoznak.
Sajnos vannak olyan esetek, amikor nincs lehetőség a fizikális bocsánatkérésre, vagy beszélgetésre, mert pl. elhunyt az illető, vagy egyszerűen nem tudod felvenni vele a kapcsolatot. Ilyenkor az a legjobb, ha tudatosítod magadban, hogy ami történt, az a múlt szerves része, és ezen tényleg nem tudsz változtatni. Tehát ezekben az esetekben is csak az az opció marad számodra, hogy a jövődre koncentrálsz, pusztán azért, mert ami elmúlt, az már nem képezheti semmilyen formában a jelenedet.
Mindezzel a többség tisztában van, mégis nagyon sokan foggal-körömmel ragaszkodnak az érzelmi sebeikhez, hiszen az ego nagyon sérülékeny. Pedig egy valami van, ami igazán hatalmas ajándék önmagunknak: a megbocsátás. Megbocsátás a saját hibáinkért, és megbocsátás másoknak, amiért nem voltak tudatában azzal, tetteikkel és mondataikkal milyen kárt okoznak.