Szundítani vagy nem szundítani? – Érvek és ellenérvek a délutáni pihenővel kapcsolatban

Sok ember számára ismerős az érzés, amikor ebéd után leragad a szemhéja, vagy uzsonna előtt legszívesebben lehajtaná a kezére a fejét, csak hogy egy pár percet szundítson, esetleg hazafelé a buszon röpke pillanatokra le is megy alfába. Ilyenkor áldás a délutáni pihenő, amit sokan támogatnak, sokan viszont elleneznek, mondván, negatívan befolyásolja a minőségi éjszakai alvást. Ám nincs ok az aggodalomra, az optimális napközbeni szendergésnek is megvan a jól bevált módszere, amit most elárulunk!

Rövid fázisú szunyókálás az ideális

Az emberekre általában a monofázisos alvás jellemző, vagyis két részre tagolhatóak a napjaik: ébrenlétre és alvásra. Egy egészséges felnőtt embernek ez a természetes alvásmintája, de a gyerekeknek és az idősebbeknek például sok szempontból nagyon fontos a nappali pihenő. A modernkori túlhajszolt és rohanó életforma megnehezíti a pihentető éjjeli alvást, és ezt nem feltétlenül kompenzálja a délutáni szunyókálás. Ám a 20-30 perces nappali pihenés segít a nap további részére éberebbé válni, javítja a hangulatot és a teljesítményt is.

A délutáni alvás lehet egy megszokott napi rítus, ami – ha nem lépi túl a fél órát – nem befolyásolja vagy zavarja az éjszakai alvást. Létezik sürgősségi szunyókálás, amikor valakire hirtelen tör rá a fáradtság és kimerültség, olyan mértékben, hogy nem tudja folytatni a nappali teendőit. Ilyenkor elkerülhetetlen a rövid fázisú pihenő, mert a koncentrációkészség leromlása lehetetlenné teszi a további érdemi munkát.