Működhetnek stabilan a mozaikcsaládok is

Írta: ,

Manapság a hagyományos családformákon túl rengeteg új családmodell is létezik, hiszen manapság már egyre több a válás és az újraházasodás is, amely egészen új családi rendszereket eredményezhet. A szakemberek mozaikcsaládnak nevezik azt az új családformát, amelyben legalább az egyik házas félnek van gyermeke egy korábbi kapcsolatból, de az sem ritka, hogy mindkettejüknek, és közös gyermeket is vállalnak az új házasságban. Szakértőket kérdeztünk arról, milyen nehézségei vannak ennek az új családmodellnek, és hogyan működhetnek mégis jól ezek az új típusú családok.

A mozaikcsaládok száma hazánkban is növekvő tendenciát mutat, aminek az elsődleges oka az lehet, hogy rengeteg a válás, nem kímélve a kisgyerekes családokat sem.

Az sem ritka, hogy a gyerekek – vagy például az egyik gyerek – apánál marad, így egy új kapcsolatba a nő és a férfi is gyerekkel érkezik” – tudtuk meg Hermán Noémi klinikai szakpszichológustól, gyermekterapeutától.

Újraírt szerepek

A szakértő szerint az elsődleges és lelki szempontból talán legnehezebb próbatétele a mozaikcsaládoknak a szerepek újraírása: egy hagyományos családmodell után belecsöppenek a gyerekek egy egészen új élethelyzetbe.

„Apa már külön él, így a funkcionális apaszerepet egy kezdetben idegen férfi tölti be. Nemcsak a gyereknek, de a nevelőapának és a vér szerinti apáknak is nagyon nehéz ezt a helyzetet jól kezelni. A szerepek megváltozása bizonytalanságot, szorongást, az addigi kapcsolati stratégiák elvesztését okozhatja. Mindezt megnehezíti a lojalitáskonfliktus, hogy vajon a külön élő apának vagy anyának feleljen-e meg inkább a gyermek” – magyarázta a szakpszichológus.

Szintén komoly problémát okozhat egy mozaikcsaládban, ha eltérő stílusban nevel anya és az új párja, és ez még markánsabban jelentkezhet, ha mindkét fél gyerekkel érkezik az új családba.

Az ilyen esetekben mások a szabályok, mások a szokások, más a napirend, és a hasonlók. A gyerekeknek az adja a legnagyobb biztonságot, ha állandóság veszi őket körül, és pontosan érzik a kereteket, így nyilván az új rendszer kezdetben még nagyon ingatag lesz, ami valószínűleg kihat a gyerekek viselkedésére, lelki állapotára” – fogalmazott Hermán Noémi.

Szülői alrendszer

Ha mindkét félnek vannak gyerekei, és a gyerekekkel együtt költöznek, sokkal nagyobb a rizikó, de mégis sok a sikertörténet. A szakember szerint itt ugyanis nem csak a szülői és a gyermeki alrendszer közti szerepviszonyokat kell újragondolni, hanem a gyermeki alrendszer önmagában véve is jelentősen módosul.

Kapnak ugyanis egy – vagy akár több –  testvért, barátot, sorstársat, így a gyerekek maguk sem tudják hova tenni az új családtagot. Nagyon intenzív, és ellentmondásos érzések is megjelenhetnek, egyszerre kedvelhetik vagy akár utálhatják is egymást. Az édestestvérek közötti viszony is gyakran megváltozik ilyenkor, az új testvérek esetében pedig gyakori a féltékenység, de a nagyobb gyerekeknél még akár a vonzalom is megjelenhet”– magyarázta a gyermekterapeuta.

Ha csak az egyik félnek vannak gyerekei a kapcsolatban, a szülői alrendszer lesz kicsit instabilabb: nem lehet elvárni egy új pártól, hogy apaként szeresse a gyerekeket, hogy az apai szerepet vegye fel, anélkül viszont javarészt a nő vállát nyomja a teher és a felelősség.

A változás nem könnyű, de a gyerekek szerencsére rugalmasak, ha beáll egy új, jól működő rendszer, idővel meg tudják szokni. Ha a párkapcsolat jól működik, és a gyermeki alrendszerben sincs nagyon nagy gond, akkor stabilak tudnak maradni a mozaikcsaládok. Ha közös gyerek is születik – tette hozzá a szakember –, az rövidtávon meg tudja bolygatni az addigi rendszert, de hosszútávon viszont biztos alapköve tud lenni a mozaikcsaládoknak.”

Irreális elvárások helyett

Szita Bernadett, klinikai szakpszichológus szerint a mozaikcsaládok tagjai magukkal hozzák a korábbi családjukra jellemző szokásokat, értékeket, amiket nem mindig egyszerű összehangolni.

Gyakori probléma, hogy a gyerekek nehezen fogadják el az új családtagokat, a felnőtteknek pedig irreális elvárásaik vannak magukkal és a helyzettel kapcsolatban. Például nagyon szeretnék, ha az új párjuk gyermekeivel rögtön meg tudnák találni a közös hangot, ha pedig ez nem sikerül, azt kudarcnak élik meg. További sajátosság, hogy a felbomlott pár tagjai a szülői feladatok miatt továbbra is kapcsolatban maradnak, ami ha konfliktusokkal terhelt, az kihathat mindkét család működésére” – magyarázta Szita Bernadett.

Véleménye szerint szintén kihívást jelenthet az a tény, hogy míg sok esetben a két szülő neveléssel kapcsolatos attitűdjei sem egyeznek, a mozaikcsaládokban három vagy akár négy ember is véleményt formál a gyermekek nevelését illetően.

Amikor a mozaikcsalád mindkét felnőtt tagjának vannak gyermekei, értelemszerűen több embernek kell egymáshoz alkalmazkodnia, ami mind a szülők, mind a gyermekek részéről nagyobb türelmet, kompromisszumkészséget igényel. Amikor a pár egyik tagja gyermektelen, előfordulhat, hogy kezdetben nehezebben éli meg azt a helyzetet, hogy egy harmadik – nem a családdal egy háztartásban élő – fél is részese a család, és elsősorban a gyerekek életének.

Annak ellenére, hogy a családok szerkezetében jelentős változások mentek végbe az elmúlt évszázad során, a mozaikcsalád jelensége valójában nem újkeletű, hiszen az egyik szülő halálát követően régebben is jellemző volt az új család alapítása. A kezdeti nehézségek ellenére az új családtagok értékrendjének, szokásainak összehangolása és a közös életvitel kialakítása korántsem lehetetlen – tette hozzá a szakpszichológus –, ami ráadásul a gyermekek rugalmasságát, alkalmazkodó-készségét is javítja, amiből később sokat profitálhatnak az élet különböző területein.”

Képek forrása: brittneysrabbithole.blogspot.cominspiredbythis.comcamillestyles.com