Apró zsarolók? A gyerekek és az érzelmi zsarolás - a pszichológusok szerint

Írta: ,

Az úgynevezett érzelmi zsarolás módszerével nem csak a felnőttek, de néha a gyerekek is szoktak élni. A legkisebbek általában a szülők által érzik magukat erre feljogosítva, ezért nekik kell jó példát mutatni a gyermekeknek. Két szakértővel beszélgettünk arról, hogyan ismerhetjük fel ezt a módszert a gyerekeknél és hogyan tehetünk ellene.

Lipták Zita, gyermekpszichológustól megtudtuk, hogy az érzelmi zsarolás nyíltan kifejezi, hogy az illető valamit el akar érni és a célszemély gyakran bűntudatot érez – például akkor vagy jó anya, ha megveszed nekem ezt vagy azt –, míg a manipuláció során az illető burkoltan, nem nyíltan megfogalmazva, de tudatosan átgondolva irányítja úgy az eseményeket, hogy elérje célját. 

– Az érzelmi zsarolás gyökere már egészen kicsi korban megjelenik, például amikor a gyerkőc, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, a szülőhöz vágja azt a mondatot, hogy nem szereti őt. De ez még nem nevezhető valódi érzelmi zsarolásnak, ilyenkor a gyerekek még ösztönösen, érzelmek által vezérelve jelentenek ki dolgokat, nem céljuk a bűntudatkeltés, csupán úgy érzik, haragjukat úgy tudják kifejezni, ha olyasmit mondanak, ami fájhat a szülőnek. Ebből érzelmi zsarolás akkor lesz a későbbiekben, ha a szülő ezeket a kijelentéseket magára veszi és belemegy a játszmába ("Igen? hát én sem szeretlek téged!"), vagy a hisztiző gyereknek rendre megveszi/megadja, amit követel, csak hogy nyugalom legyen. Ily módon pedig a gyerek óhatatlanul rátanul, hogy ha olyasmit tesz vagy mond, ami a szülőnek fájó vagy kellemetlen, azzal eléri célját – magyarázta a szakértő.

Figyeljünk a kérésekre!

Az érzelmi zsaroláshoz képest a manipuláció tudatosabb működés, ehhez szükséges átgondolni, hogy mit akarok elérni, és ha így vagy úgy irányítom a dolgokat, a célszemély úgy fog viselkedni, érezni, cselekedni, ahogy akarom, anélkül, hogy nyílt konfliktusba kerülnénk. A gyermekpszichológus szerint ehhez már szükséges egy bizonyos érzelmi-kognitív érettség, ami 7-8 éves kor előtt nem alakul ki.

– Elsősorban azok a gyermekek válnak manipulatívvá, akik úgy érzik, nincs más eszközük arra, hogy figyelmet kapjanak, hogy valós igényeikre, vágyaikra reagáljanak, érzelmeiket figyelembe vegyék. Tehát elsősorban arra érdemes odafigyelni, hogy ha a gyerek valamilyen kéréssel, problémával fordul hozzánk, kezdetektől figyelmesen meghallgatjuk-e és ha nem is tudjuk teljesíteni a kérést vagy megoldani a problémát, de megértésünket, elfogadásunkat fejezzük ki felé, illetve alapvetően nyitottan, érdeklődve viszonyulunk a gyerekhez és ésszerű kereteken belül kielégítjük szükségleteit, vágyait – fogalmazott Lipták Zita.

Szülőként fontos, hogy észre vegyük, hogy nem érdemes gyermekünknek engednünk akkor, ha bűntudatot kelt bennünk és azért tennénk meg neki valamit, hogy saját negatív érzésünket csökkentsük.

Ha azon kapjuk magunkat, hogy olyasmiben engedünk, amiben egyébként nagyon nem szeretnénk, de ezáltal csökken a bennünk lévő rossz érzés, akkor gyanús, hogy engedtünk az érzelmi zsarolásnak.

– A nyílt és őszinte kommunikáció, valamint indulataink kontrollálása kiutat jelent ebből a körből. Például ha a gyerek este 10 órakor palacsintát követel és a fejünkhöz vágja, hogy borzalmas szülők vagyunk, amiért nem teljesítjük kérését, akkor reagálhatunk erre úgy, hogy rácsapjuk az ajtót egy olyan felkiáltással, hogy "ezt mégis hogy képzeled, milyen hálátlan gyerek vagy te?!".  De akár elmagyarázhatjuk, hogy ez most miért nem fog menni, de másnap szívesen, és igaza van, a palacsinta nekünk is jól esne, milyen régen is sütöttünk már, milyen ízűt szeretne majd, miben tudna majd ő segíteni és hasonlók. Így egészen más lesz az egész beszélgetés hangulata és kimenetele. Hangsúlyozom, hogy nem biztos, hogy a második verzió elvágólagosan szünteti meg a hisztit, de nagyon más érzések maradnak meg mind a gyerekben, mind a szülőben – hívta fel rá a figyelmet a gyermekpszichológus.

Szülői minta

A szakértő hozzátette, hogy szülőként egész egyszerűen azért nem érdemes engedni annak, ha a gyermekünk érzelmileg próbál befolyásolni minket, mert ő is azt fogja megtanulni, hogy az érzelmi zsarolás egy bevett módszer céljaink eléréséhez. Ezeket a viselkedés- és reakció mintákat pedig a gyerekek szivacsként szívják magukba és raktározzák el, majd alkalmazzák azokban a helyzetekben, mikor szükségét érzik.

Pethő Orsolya, pszichológus véleménye szerint a gyerekek természetüknél fogva addig terjednek, amíg mi szülőként engedjük nekik.

– Ha úgy tetszik a manipulációra is mi tanítjuk meg őket, ezért semmiképpen sem büntetést érdemelnek, hanem nekünk szülőknek kell változtatnunk a játszmán. Amikor például egy kisebb testvér úgy szerez figyelmet és gondoskodást, hogy a nagyobbat folyton beárulja, bajba juttatja, biztosak lehetünk benne, hogy ezt mi magunk tanítottuk neki, a saját szülői viselkedésünkkel. Az érzelmi szükségletet, mely szerint szeretetre, figyelemre vágyik más módon kéne megkapnia, mint úgy, hogy folyton megmentjük, amikor a nagyobb állítólag bántja – tudtuk meg a szakértőtől.

Harc a figyelemért

Az állítólagos gyermeki manipuláció mögött mindig a szeretetért, a figyelemért folyik a harc, például akkor is, amikor a gyermek kérése az, hogy vegyünk meg neki egy újabb játékot. A gyerek ilyenkor egyszerűen rájön arra, hogyan tudja a szülő figyelmét megkapni, és használja ezeket az elveket mindaddig, amíg a valódi érzelmi szükséglete nincsen kielégítve.

– Nyilvánvaló, hogy nem ugyanaz rosszalkodással figyelemhez jutni, mint csak úgy, az egyszerű léttel, de a gyerekek sokszor belecsúsznak ebbe a csapdába, és el sem tudják már képzelni, hogy alanyi jogon is megkapják ugyanazt az odafordulást, és a semminél már azt is jobbnak érzik, ha jól megszidják valamiért – fogalmazott Pethő Orsolya. 

A pszichológus szerint az érzelmi manipuláció szinte minden szülőnek a vakfoltja, hiszen a játszma tőle indult.

Az is nagyon nehéz önismereti út, ha szülőként hajlandó elfogadni, amikor egy másik ember, szakember, rokon, vagy barát világít rá arra, hogyan rángatja saját gyermeke marionett bábuként.

– Az érzelmeket kezelni és a korlátokat megszabni, betartatni, teljesen más dolog. Azt, hogy mit szabad és mit nem, mit veszek meg, és mit nem, hogy mit engedek és mit nem, nem a krokodilkönnyeknek kell befolyásolnia. Ennek pedig amúgy is világosnak kell lennie mind a szülő, mind a gyerek számára. A szabály akkor is szabály, ha nagyon el van keseredve a kicsi, az elkeseredésével azonban együtt kell érezni, hiszen valami nem úgy történik, ahogy azt szerette volna. Ilyenkor egy gyermek nyilván dühös, szomorú, csalódott, amit szülőként meg lehet, sőt meg kell érteni, de ez nem befolyásolhatja azt, hogy mit szabad és mit nem. Ha ezt a kettőt egyszerre kapja meg egy gyerek, nem lesz szüksége a manipulációra, ha viszont azt tapasztalja, hogy a szülő következetlen és nincsenek korlátok, vagy a hisztivel el tud érni valamit, akkor ezt használni is fogja. De ebben nem ő lesz a saras, hanem a szülő, hiszen ő tanította meg erre – hívta fel rá a figyelmet a szakember, majd hozzátette, hogy szülőként külön kell kezelnünk a viselkedést és az érzelmeket.

Az érzelmek empátiára, megértésre várnak – például meg lehet érteni azt, hogy mennyire dühös a gyermekünk, mert haza kell mennünk a játszótérről, de emiatt még nem rúgjuk fel jelentősen a napirendet, és akkor is elindulunk, ha felrobban a dühtől. Hiszen szülőként fontos, hogy egyszerre legyünk empatikusak, és következetesek is a korlátokat illetően.

Kép forrása: Altanaka/depositphotos.com