Először csak a spontán csókok maradoztak el, aztán a közös programok váltak ritkábbá, végül már csak a „mit eszünk vacsorára?” típusú beszélgetések maradtak. Szerettük egymást, mégis elhidegültünk. És én sokáig azt hittem, ez természetes. A szenvedély elmúlik, jön helyette a nyugalom, a megszokás – nem kell mindig lángolnia az érzelmeknek, nem igaz?
Most, hogy már túl vagyok ezen a kapcsolaton, pontosan tudom: nem az volt a baj, hogy a tűz átalakult, hanem az, hogy hagytuk teljesen kialudni. Amikor újra szerelmes lettem, eldöntöttem: nem fogom hagyni, hogy ez újra megtörténjen.
Az unalom alattomos
Nem kopogtat az ajtón, nem hirdeti előre, hogy megérkezett. Eleinte még szinte romantikus dolognak is tűnik: nem imádnivaló, ahogyan kényelmesen, otthonosan kucorgunk egymás mellett a kanapén, mindketten a laptopunkat nyomkodjuk, és csak élvezzük a másik közelségét? Olvass még a témában
Közel sem volt hagyományos, de nem kérhettem volna ennél csodálatosabb lánybúcsút
„Nem hittem el, mit látok a hekk fölött” – A legaranyosabb lánykérős sztorik
Eljegyzés és különélés: egy szokatlan, de működő kapcsolat
„Nem bámulja meg a nőket és elviszi a gyereket edzésre!” Van egy rossz hírem, egy kapcsolatban ennek a minimumnak kellene lennie
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
