A meglepetések ereje
Az új kapcsolatomban már nem fogok félni attól, hogy újra és újra felfedezzem a másikat. Nem leszek rest kérdezni, beszélgetni, meglepni, elcsábítani – és hagyni, hogy engem is meglepjenek.
Túl sokáig hittem, hogy a stabilitás ára a szenvedély. Hogy nem lehet egyszerre biztonságos és izgalmas egy kapcsolat. Pedig lehet. Csak dolgozni kell érte. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap gyertyafényes vacsorákat kell rendezni, vagy minden előzetes figyelmeztetés nélkül ejtőernyős ugrásra vinni a másikat. De igenis kell figyelem, kíváncsiság, idő. Főleg idő. Eldönteni, akár előre megbeszélve, hogy márpedig a héten ez a nap, ez a délután, vagy legalább ez a néhány óra, ez egymásról fog szólni. Mindegy, hogy kinek mennyi dolga van, mert a másik is van olyan fontos, mint bármilyen feladat – sőt, fontosabb.
És ha lentebb szorulunk a listán, ha nem tartjuk elég fontosnak a kapcsolatunkat ahhoz, hogy energiát tegyünk bele, akkor valóban nem marad meg a szenvedély. Olvass még a témában
Pedig a szenvedélygyilkos unalom nem elkerülhetetlen, csak kényelmes. Az unalom nem a szeretet ellentéte – de a szeretet ápolásának hiánya vezet ide. Az új kapcsolatomban nem fogok beletörődni ebbe. Mert az, hogy szeretünk valakit, még nem jelenti azt, hogy mindig ugyanúgy fogunk szeretni. A szerelem egy választás is: minden nap újra és újra kell dönteni a másik mellett. És dönteni amellett is, hogy nem engedjük el egymást csendben, beleolvadva a hétköznapok szürkeségébe.
