Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy már nem ér közben össze a lábunk. Hogy már nem mosolygunk össze a képernyő fölött. Hogy már nem tesszük le a telefonunkat, amikor ágyba bújunk, hogy még megkérdezzük, milyen volt a másik napja, és simogassuk egymást, miközben beszélgetünk.
Hogy a vasárnapi ebédek inkább szokásból történnek, mint örömből. Hogy nem azért nézünk már sorozatot, hogy beszélgessünk róla utána, hanem hogy legyen mivel kitölteni a csendet. A legrosszabb pedig az, amikor mindezt normálisnak kezdjük tartani. Amikor elhisszük, hogy a valódi felnőtt kapcsolatok már nem a vágyakozásról, hanem csak a „működtetésről” szólnak.
De miért törődnénk ebbe bele? Miért hisszük, hogy a szenvedély kizárólag a kapcsolat elejére való? Hogy az intimitás, a kíváncsiság, a játékosság csak a „rózsaszín köd” időszakaiban megengedett?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
