Szabályokkal vagy szabályok nélkül? Vagyunk-e annyira okosak, hogy nincsen szükség arra, hogy betartassák velünk a szabályokat? Christopher Moore szerint: „Ha nem csinálsz semmit, nem is szegsz meg semmilyen szabályt.”
A szabály fogalma
A szabály fogalma: az emberi cselekvés normatívuma, mely e cselekvénynek valamely elérendő cél szempontjából való módját állapítja meg. A szabály tűri a kivételt, a törvény nem.
A cselekvések különböző fajtái szerint vannak erkölcsi, művészeti szabályok, életszabályok, és a többi.
…és az örök érvényű szabály, melyet Csehov fogalmazott meg: „Nincs szabály, kivétel nélkül.”
Weöres Sándor szépen fogalmazott a szabályokkal kapcsolatban:
„A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.”
Szükség van szabályokra?
Az ember elég „vicces” és játékos lény ahhoz, hogy lételeme legyen a szabályok megszegése.
Ám a szabályokat nem véletlenül hozták: saját érdekünkben. Elgondolkodtunk már azon, hogy adott szabály megszegésének következményeit nem látjuk, mert nem vagyunk elég okosak, előrelátóak?
Ehhez a gondolatmenethez viszont elengedhetetlen az alázat.
Szabályt szegni jópofa dolog, előnyhöz juttathat – szerinted. A szabályszegésnek kíváncsiságon alapuló emberi viselkedésforma is lehet oka.
„Ha meg akarjuk állapítani, hogy egy szabály igaz-e, azt kell megpróbálnunk bebizonyítani, hogy hamis.”
Stuart Sutherland brit pszichológus, író mondta ezt.
Szabálykövetés – valóban kell?
Gogol így vélekedik: „A példa (…) erősebb, mint a követendő szabály.”
A gyermekeknek, hogy fizikai és lelki biztonságban nőjenek fel, szükségük van szabályokra. Ugyanakkor nagy szükségük van jó példára is. Tehát Gogolnak csak részben van igaza.
A gyerekek ösztönösen akkor érzik magukat biztonságban, ha vannak szabályok, melyek „keretben” tartják életüket, annak minden pillanatát. Van mihez igazodni, van mire támaszkodni.
Tehát – a jó példa mellett – igen fontos számukra, hogy megtanulják a szabálykövető magatartást.
A szabálykövető gyerek felnőtt korában is megtartja ezt a jó szokást, ám azt is, hogy vannak olyan ritka esetek, melyekkel kapcsolatban a józan ész felülírja a szabályt.
Írott és íratlan szabályok
Van, akinek a kőbe vésett szabályok betartása is nehezen megy. Velük be kell tartatni a szabályokat.
Természetesen vannak jogos helyzetek, amikor az ember kénytelen áthágni bizonyos szabályokat, de ez csak akkor ésszerű, ha az előny-kockázat elv alapján, mérlegelés után történik meg a szabályszegés.
Egy példa: az autó nem arra való, hogy időt „rövidítsünk”, hanem arra, hogy eljussunk „A” pontból „B” pontba. Tehát, nem érdemes pár percért kockáztatni életünket.
Az íratlan szabályok többnyire etikai normák mentén találhatók. Ez mindenkinél más, de ezek között is van sok, melyről érzi, tudja az ember, hogy be kell tartani.
Tehát nem tesz olyan dolgot például, ami a másik embernek hátrányt, kellemetlenséget okoz, mindezt csupán csak passzióból.
A szabályszegés
A szabályszegés mindig következményekkel jár. Vagy külső vagy belső kényszer által utolér minket a szabályszegés felelőssége.
Az az ember, aki szabályszegés után kerüli annak következményét, nem vállal erkölcsi, vagy egyéb felelősséget, megnehezíti saját és környezete életét is.
Ha ez életmód lesz, egy idő után kirekesztődik a társadalomból, kirekeszti saját magát – teljesen mindegy, hogy írott vagy íratlan szabályról van szó.
Tehát, kénytelen lesz egy idő után megtanulni azt, hogy a szabályokat be kell tartani, ha érti, ha nem, akarja, ha nem, akkor is.
Úgymond – mivel ez nem könnyű feladat –, az lesz az ő büntetése, hogy meg kell változnia, helyes szokásokat kell megtanulnia.
Csoportos szabályszegés
Ez az egyik legveszélyesebb dolog, hiszen egyik ember tette igazolja – látszólag – a másik ember tettét.
Tehát egymást húzzák bele a bajba, melynek, mivel több ember többre képes, nagy rizikója van, szinte biztos, hogy nehezebb helyre hozni a dolgokat, főleg utólag. A csoportos szabályszegés egyik oka, hogy mindenki szeretne valamely csoportnak, közösségnek megfelelni, valahová tartozni.
Ilyenkor el kell fogadni a csoport belső „szabályait”, melyek nem biztos, hogy jó irányba vezetnek. Ilyenkor csak a józan ész a mérvadó. Nietzsche erről így vélekedik: „Az őrület kivétel az egyénben, de szabály a csoportokban.”
A szabály jó dolog. Ha nehezünkre esik betartani, próbáljuk meg végiggondolni, vajon miért született meg.
Ha nem tudjuk eldönteni, hogy a szabály előnyünkre vagy hátrányunkra szolgál, kérdezzük meg több ember véleményét, méghozzá különböző korosztályból, nemből, csoportból. Így nagy valószínűséggel eljutunk a helyes megoldásig.
