Az utóbbi időben egyre gyakrabban jönnek szembe a közösségi médiában azok a rövidítések, amelyeket én csak „életcímkéknek” hívok. SINK, DINK, vagy éppen DINKWAD?
Képek párokról, akik kettesben utazgatnak, egyedülállókról, akik befektetéseikről posztolnak, és boldog kutyás háztartásokról, ahol a szőrös családtag tölti be a gyermek helyét. A melléjük csatolt szavak trendinek tűnnek, de valójában komoly kérdéseket feszegetnek. Milyen életutat választunk magunknak? Mennyire tudatosak a döntéseink? És merre indulnánk el a mai fejünkkel? Vajon ugyanazt az irányt követnénk? Egyáltalán tényleg belefér egy címkébe mindaz, amit az ember a háttérben megél?
De mit is jelentenek ezek a rövidítések? Olvass még a témában
- A SINK, vagyis Single Income, No Kids azt jelöli, amikor valaki egyedülálló, és nincsenek gyerekei.
- A DINK, vagyis Dual Income, No Kids, olyan párokat ír le, akiknek két keresetük van, de szintén nincsenek gyerekeik.
- Létezik még a kicsit játékosabb DINKWAD, azaz Dual Income, No Kids With A Dog, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a párok gyerek helyett négylábú családtagot választottak.
Ezek a betűszavak azonban nem csupán rövidítések, valójában életstílusokat, prioritásokat és értékrendet is tükröznek. Megmutatják, hogyan élünk, mire fókuszálunk, és milyen döntéseket hozunk a család, a karrier és a szabadidő terén. Az, hogy valaki SINK, DINK vagy DINKWAD, sok mindent elárul arról, milyen ritmusban, milyen szabadsággal és milyen örömökkel éli a mindennapjait.
A DINK-éveink árnyoldalai
Én magam sosem voltam SINK, mert elég fiatalon találkoztam a párommal: saját keresetem még nem volt, éppen érettségiztem, aztán várt rám a felsőoktatás és a hétvégi munka. Így aztán idővel – anélkül, hogy ezt akkor átgondoltam vagy nevén neveztem volna – DINK (és később DINKWAD) lettem.
Amikor ma arról beszélünk, hogy valaki DINK, sokak fejében rögtön egy gondtalan kép ugrik be: kényelmes lakás, sok utazás, vasárnapi brunchok, Netflix és hosszú reggelek az ágyban. Ez azonban nagyon messze áll attól, amit mi éltünk meg és szerintem attól is, amit manapság a fiatal párok a mindennapjaiknak neveznek.
A mi DINK korszakunk leginkább az éjt nappallá tévő munkáról szólt. Abba a generációba tartozunk, amelynek tagjai számára még teljesen egyértelmű volt, hogy a kemény munka az alap – különben nem jutunk előrébb. 10 évünk, vagyis a fiatalságunk legszebb része ment rá arra, hogy építsünk valamit, ugyanis a szüleink nem tudtak támogatni minket az induláskor. Nekünk kellett előteremtenünk a fejlődésünkhöz szükséges pénzt, felépítenünk az otthonunkat és megalapoznunk a jövőnket.
Közben sokszor úgy éreztük, hogy csak egy hajszál választ el minket a teljes kiégéstől, mert nem csak időnk volt kevés az életre – gyakran egymástól több ezer kilométerre gürcöltünk.
Ezért aztán különösen bántónak és megfontolatlannak gondolom, amikor a gyermekteleneket önzőnek bélyegzik. Nem igaz, hogy ha valaki DINK (vagy SINK), akkor automatikusan luxusban él, és nincsenek problémái. A számok is mást mutatnak: a MarketWatch felmérése szerint a DINK párok harmada azért nem vállal gyereket, mert a megélhetési költségeik túl magasak. Sokaknak nem választás, hanem kényszer az, hogy halogatják vagy teljesen kihagyják a családalapítást. A magyar valóság pedig még inkább azt igazolja: nem lehet automatikusan összekötni a gyermektelenséget az anyagi jóléttel.
