Minél hamarabb felismered a tested elsavasodásának tüneteit, annál gyorsabban és hatékonyabban léphetsz fel annak érdekében, hogy javíts a helyzeteden.
Jószerivel mindennap fogyasztunk savasító ételeket, ez gyakorlatilag elkerülhetetlen, mivel a legtöbb élelmiszer kisebb-nagyobb mértékben savasító hatású. Az őszi-téli időszakban ez csak fokozódik, mivel ilyenkor a bázikus élelmek elérhetősége egyébként is csökken, és a szezonalitás elveit is érdemes figyelembe vennünk. Nem mondom, hogy könnyű az egyensúlyt megvalósítani, viszont lehetséges.
Az a megfigyelésem, hogy sok kellemetlenségtől és betegségtől kímélik meg magukat azok, akik jobban ügyelnek a savas és bázisos ételek bevitelének arányára. Tehát, ha a következőkben felsorolt tünetek közül többet is tapasztalsz magadon, tanácsos megfontolnod a bázikus összetevők arányának növelését az étrendedben.
Az állandóság is lehet jó
A szervezetünk optimális működése meglehetősen szűk határok között mozog, sejtjeink csak enyhén lúgos közegben funkcionálnak megfelelően. A vér pH értékének megőrzése a test elsődleges feladatai közé tartozik, és mivel életbevágóan fontos, ezért rendkívül gyorsan reagál rá a szervezet, néha kicsit túl is lő a célon.
A pH meghatározó a sejtregenerációhoz, ami pedig az egészség megőrzésének kulcsfontosságú tényezője, ennek köszönhetően maradunk életben, gyógyulnak be a sebeink, újulnak meg a szerveink, győzzük le a betegségeket. Ha elveszítjük ezt a képességünket, a pH csökkenés hatására elszaporodnak a szabad gyökök, ami még kedvezőtlenebb környezetet eredményez a testünkben, így megindul az öregedés folyamata, illetve betegségek alakulnak ki.
A test elsavasodása a következő módokon okozhat kóros folyamatokat, betegségeket a szervezetben
Az enzimek sérülése
Az enzimek a szervezetünkben lejátszódó biokémiai folyamatok katalizátorai. Ezen átalakulásokban elképesztően sokféle enzim vesz részt. Mind másért felelős, egy valamiben azonban egyetértenek, mégpedig, hogy csak egy jól körülhatárolt pH-értékű környezetben képesek megfelelően munkálkodni. Miután a pH drámai módon megváltozik, már nem tudnak hatékonyan dolgozni. Ameddig a működésük „csak” károsodik, csupán betegségek alakulnak ki, míg a teljes megszűnésük végzetes következményekkel jár. Minél több enzim „fárad el”, annál több betegség jelentkezik.
A szövetekben lévő elsavasodás
A szövetekben felhalmozódó savak irritálják, megkeményítik a szöveteket, szerveket, kiütéseket, pattanásokat, foltokat, ekcémát, gombás fertőzéseket, viszketést okoznak, esetleg gyulladást idéznek elő. A problémák jellemzően azokra a területekre összpontosulnak, ahol jobban összegyűlik a verejték.
Az elsavasodás sérülékennyé teszi a szöveteket a fertőzésekkel szemben, és a meggyengült nyálkahártyán sokkal könnyebben áthatolnak a betolakodók.
A savakkal telített vizelet kiürítése fájdalmas, égő érzéssel jár. A vese irritációja gyakori vizelési ingert vált ki. A savak a húgyhólyag valamint a húgyvezeték gyulladását is előidézhetik. Savtúltengés állhat még az ízületi gyulladás, ideggyulladás, bélgyulladás hátterében is, és okozhat maró, égető érzést a végbél tájékán. Az immunrendszer kevesebb fehérvérsejtet termel, vagyis egyre kevésbé tud hatékonyan védekezni, aminek következtében megszaporodnak a fertőző betegségek.
Ásványi anyagok kiürülése
Amikor savas (pl.: foszforban gazdag) ételt fogyasztunk, a vér pH értéke elmozdul az ideális tartományából. Ezt azonnal stabilizálni szükséges. A test a csontrendszerből tud leggyorsabban kalciumot felszabadítani, hogy visszaállítsa a vér optimális kalciumszintjét. Ez járható út, de nagyon rögös.
Amikor aktiválódik a riadókészültség, fokozódik a parathormon termelődése, aminek hatására megindul a kalcium kiáramlása a csontokból. A bepánikolt szervezet hatalmas kalciumhaderő felsorakoztatása mellett dönt, biztos, ami biztos alapon. A rendszer az életveszély elhárítására törekszik.
Ilyenkor nincs lehetőség méricskélésre, kalkulálásra. Kiadja a parancsot, hogy kalcium kell, de gyorsan és lehetőleg minél több, hogy elég legyen. Ez még rendben is volna, de sajnos a feleslegben mozgósított kalcium nem tud visszatérni a csontokba, sajnos tőlük más úton kell „megszabadulni”. A sejtek közötti folyadékba kerül, a lágy szövetekbe préselődik, és ott felhalmozódik a sejtek elöregedését és halálát okozva.