Manapság sok szülő ennek éppen az ellenkezőjét szeretné adni. Több figyelmet, több jelenlétet, több támogatást biztosítanak, miközben észre sem veszik, hogy elcsúsznak a határaik.
Én például nem írok házi feladatot
Segítek a lányomnak tanulni, ott ülök mellette, ha elakad, elmagyarázom újra, amit nem ért. De soha nem csinálom meg helyette a feladatot, még akkor sem, amikor látom rajta a frusztrációt, és tudom, hogy fél perc alatt letudhatnánk az egészet. Persze gyakran ott a kísértés, mert gyorsabb lenne, kevesebb konfliktussal járna – csakhogy nem ez a cél.
Gyerekkoromból nincs emlékem arról, hogy a szüleim megírták volna helyettem a leckét. Ha nem készültünk el, annak következménye volt. Másolnunk kellett egymásról, összedolgoztunk, vagy éppen bevállaltuk az egyest.
Biztos régen is voltak „ilyen szülők”, de az elmúlt években többször láttam példát arra, hogy a felnőttek újra és újra átlépik a határt. Lediktálják a fogalmazást, önkényesen újragondolják a lefixált projekteket, vagy jóval a házi feladaton túl is intézik a gyerekeik ügyeit. Én próbálok megállni ott, ahol még támogatást jelentenek, de nem tisztelgek a megmentő szerepében. Ha emiatt valaki szerint régimódi vagyok, vállalom: abban hiszek, hogy hosszú távon az segíti a lányomat, ha megtapasztalja a kisebb kudarcokat, és rájön, hogy képes javítani rajtuk. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. október 8. a numerológia szerint: bátorság és megújulás
4 csillagjegy-páros, akik a legjobbak abban, hogy a semmiből teremtsenek valamit
Mondjuk ki: a felnőttek sokszor hülyék – és ezért nem nevelem a lányom arra, hogy csak a kora miatt tiszteljen valakit
3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
