Volt egy időszak – jó régen –, amikor szinte automatikusan cikinek könyveltem el mindent, ami nem volt új, modern vagy legalább részben digitalizált. Azt gondoltam, ami nem applikációval működik, amit nem lehet felgyorsítani, optimalizálni vagy egy mozdulattal kényelmesebbé tenni, az biztosan idejétmúlt és illene már leváltani valami „jobbal”. Aztán lassan, szinte észrevétlenül elkezdtek visszaszivárogni az életembe olyan szokások, amiket ma előszeretettel bélyegez „boomernek” többek között az én generációm is. Pedig ezek a rutinok megnyugvást, kiszámíthatóságot és egyfajta belső biztonságot adtak – hát igen, végül én is felnőttem.
Inkább felhívom ahelyett, hogy üzenetet küldenék
Erre a rutinra csak felnőttkoromban szoktam rá, de azóta is csodálkozom, miért vártam vele ennyit. Egy telefonhívás jellemzően gyorsabb, tisztább és emberibb, mint a hosszú üzenetváltások sorozata – de közben tudom, hogy manapság sokan tolakodónak tartják a kommunikáció e fajtáját. (Szerencsére, akikkel beszélek, azokra ez kevésbé jellemző.) Természetesen én is írok, ha úgy adódik, de vannak helyzetek, amikor egyszerűen jobb hallani a másik hangját. Kevesebb félreértés, kevesebb túlgondolás, több valódi reakció… ezt egyre inkább igénylem. Egy olyan korban, amikor elvileg állandó kapcsolatban vagyunk egymással, mégis sokszor elszigeteltnek érezzük magunkat, ez a boomernek bélyegzett megoldás meglepően sokat tud adni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
