A méz gyógyító hatását az magyarázza, hogy a méhek az átalakítás során megőrzik az összes jó tulajdonságát annak a növénynek, amelyből származik. Így például a hársméz nyugtatja az idegeket, az akácméz csillapítja a lázat. A sebek gyorsabban hegesednek, ha egy kis mézet kenünk rájuk.
A méz mint gyógyszer
A méz sokkal több, mint étel. Magas kalóriatartalma miatt természetes fűtőanyag, rövid és hosszabb távú fizikai igénybevétel esetén is energiát biztosít.
A benne lévő glükóz gyorsan felszívódik és bekerül a vérkeringésbe, ezáltal átalakul hasznosítható energiává. Legalább az őszi-téli időszakban érdemes rendszeresen fogyasztani, mert ilyenkor a szervezetünknek több energiára és immunerősítőre van szüksége.
Fogyasztása az emésztést és a gyerekek fejlődését is segíti. Segíti az ásványi sók, például a kalcium és a magnézium beépülését.
Viszont a cukorral ellentétben nem üres energia, mert nem hizlal, támogatja az anyagcserét és a tápanyagok felszívódását. Nyugtató, lázcsillapító, vizelethajtó, vérszegénységgátló hatása is van. Valóságos gyógyszer.
Propolisz
Az emberiség már régóta használja. Az ókori Egyiptomban a papok a mumifikálásnál is alkalmazták. A görögök főleg sebeket és vágásokat gyógyítottak vele.
Oroszországban a 12. században a fogszuvasodást és a szájüregi gyulladásokat enyhítették a propolisz segítségével. Európában a 18. században elterjedt a népi gyógyászatban is.
Sokféle betegséget gyógyítottak vele, például a légúti gyulladásokat, az égési sebeket, az ekcémát, a tyúkszemet, a rovarcsípést, a vágásokat és mindenféle egyéb sebet.
Ezt a gyantás anyagot a méhek bizonyos növények (nyárfa, nyírfa, fűzfa, vadgesztenye, fenyő, tölgy, szilfa, égerfa) rügyéből szerzik. A nap közepén gyűjtik, amikor 20 foknál melegebb van.
A méh szippant egy kicsit a rügy gyantájából, és a hátsó lábainál lévő pollengyűjtőbe teszi. Rügyről rügyre repülve megtölti a kosarát, majd visszarepül a kaptárba, ahol átadja a dolgozóknak, akik erjesztő anyagot tartalmazó nyálváladékkal dúsítják és elraktározzák. A kaptárban ez építőanyagul szolgál.
Méhpempő
A méhpempő a fiatal dolgozók garatmirigy-váladéka. A méhek életének 3.
napja után kezd működni az a mirigy, amely a méhpempőt előállítja, majd a 11. nap után elsatnyul, és többé nem működik.Közben a fiatal méh ebből táplálkozik. Fehéres színű, gyöngyház fényű, zselés állagú váladék. Íze savanyú, édeskés.
Ahogy múlik az idő, sűrűssé és édesebbé válik, ha levegővel érintkezik. Másfél évnél tovább nem érdemes tárolni, mert elveszíti jó tulajdonságait. Tele van ásványi, sejtépítő, idegnyugtató és antibakteriális anyagokkal.
A méhek nem termelik nagy mennyiségben, és nem képesek úgy tárolni, mint a mézet vagy a virágport. Főleg gyógyászati célokat szolgál, begyűjtéséhez steril körülmények szükségesek.
A leggyakrabban használt mézek
Az akácméz világos, áttetsző, mézes illatú. Főleg torokgyulladás esetén ajánlott. Kis mértékben cukorbetegek is fogyaszthatják. Nyugtató hatása is van.
A fenyőméz sötét színű, szinte fekete, erősen aromás, kellemes ízű. Fertőtleníti a légutakat és a tüdőt, gyógyítja a légúti megbetegedéseket és az influenzát. Csökkenti a lázat, köptető, görcsoldó.
A hársméz krémes állagú, a színe sokféle lehet a halványsárga és a barna között. Nyugtat, oldja a görcsöket, álmatlanság esetén is segít.
Méhviasz
Régen a leveleket méhviasszal pecsételték le. Az ókor óta a kozmetikai iparban is használják, mert táplálja a bőrt.
A folyékony viaszt a méhek potrohának alján lévő mirigy választja ki, és a levegővel érintkezve szilárdul meg. Karakteres illatú és aromájú, enyhén balzsamos. A méhek a kaptárépítésben használják.
A viasz gyógyhatása abban nyilvánul meg, hogy a megfázás, a torokgyulladás, az asztma és a fogínygyulladás tüneteit enyhíti. Érdemes rágni.
