Ahogy idősödünk, úgy sajnos egyre többször kell szembesülnünk azzal, hogy nem csupán távoli ismerőseink hagyják el a földi létet. Közeli családtagok, szeretett barátok hunynak el sorban, és a gyászt sok esetben egyáltalán nem könnyű feldolgozni – sőt, az érzésre a közelgő halottak napja is ráerősít.
Ne halogasd a gyászt!
A mai rohanó világunkban nem meglepő, hogy sokszor önmagunkra sincs időnk, nemhogy azokra, akiket bár nagyon szeretünk, nem látogatunk állandóan.
Jellemző módon ilyenek bizonyos kor után a szülők, nagyszülők, távoli, ám kedves rokonok.
A halálhír ilyenkor váratlanul érhet mindannyiunkat, s nagy eséllyel társul mellé egy jó adag bűntudat is.
Sokkal nehezebb szembenézni a ténnyel, hogy valóban elhanyagoltuk az illetőt, nem fordítottunk rá kellő figyelmet, mint a munkába temetkezni, és továbbra is hitegetni magunkat, hogy most sincs ilyesmire időnk.
Nyilvánvaló, hogy el lehet nyomni ily módon a problémákat, de mint minden esetben, úgy a gyász során is a szőnyeg alá söpört érzelmek, gondolatok egészen addig ott fognak motoszkálni, amíg ki nem engedjük őket.
Ha nem érzed a gyászt
Természetesen nem arra gondolunk, ha valaki olyat vesztettél el, aki egyébként nem állt túl közel a szívedhez, vagy teljesen megjósolható volt az általa vágyott, majd bekövetkező halála (pl. hosszú betegség után).
A gyász hiánya akkor jelenthet problémát, ha egy közeli hozzátartozót vesztettél el váratlanul, ilyenkor ugyanis az érzelmek elnyomásáról van szó.
Nem vagy hajlandó szembenézni a ténnyel, az elmúlással, akkor sem vagy képes gondolkozni, ha teljesen egyedül vagy.
Mindig elfoglalod magadat és kerülöd a témával kapcsolatos beszélgetéseket, mert úgy érzed, erősnek kell lenned és ez az egyetlen módja, hogy ezt megtehesd.
Sajnos ezzel az a gond, hogy aki kihagyja a gyászidőszakot, annak az érzelmei később bukkannak majd felszínre, általában jóval erősebb formában.
Meddig tart a „normális” gyász?
Nem vagyunk egyformák, így erre nincs pontos meghatározás.
Mindenki másként éli meg az érzelmeit, a gyászát, ráadásul egészen más egy idős hozzátartozót hosszú betegség után elveszteni, mint egy fiatalt váratlan baleset végett.
A szakértők azt mondják, átlagosan egy év áll a rendelkezésünkre a továbblépéshez, ennyi idő kell ahhoz, hogy az új körülményeket megszokjuk, az elmaradt születésnapok, évfordulók ne legyenek igazán szívbemarkolóak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fog fájni, ha az illetőre gondolunk, virágot teszünk a sírjára, halottak napján gyertyát gyújtunk érte.
Csupán annyit tesz, hogy ekkora már elfogadjuk a megváltoztathatatlant, képesek vagyunk élni a mindennapjainkat, és már nem érezzük bűnösnek magunkat, ha nevetni merészelünk.
Ha a gyász elhúzódik
A gyászt nem csupán elnyomni, elodázni lehet, hanem túlságosan intenzíven is megélhetjük.
Ekkor a fájdalmas időszak jóval túlnyúlik egy éven, még mindig állandóan sírhatnékod van, nem is emlékeztetsz a régi önmagadra.
Akadnak olyan esetek, amikor már szakember általi beavatkozásra van szükség a depresszió legyőzéséhez, de érdemes otthoni praktikákkal is kísérletezni.
Segítenek a könyvek, de az írás is hasznos, főleg akkor, ha a gyászolandó személynek címzed a soraidat, s így mondod el neki azt, amire az életében nem volt alkalmad.
Fordulhatsz a vallás felé, de legalábbis a lelket ápoló útmutatók irányába, hiszen ezek többségükben az örök életet, lélekvándorlást hirdetik, ami egy tökéletes kapaszkodó a gyász feldolgozása során.
Mi mindent gondolj át?
Az, ha hiszel az örök életben, egy rendkívül sokat számító lépcsőfok, ami segíthet feldolgozni a gyászt.
Nem kell ehhez vallásosnak lenni, vagy egy kifejezett vallást gyakorolni, a világ minden tájékán találunk lélekvándorlásról szóló történeteket, legendákat.
A halál manapság tabu, de nem egy megváltoztatható tény, bármennyire is rossz ezzel szembenézni, mindannyian erre a sorsra jutunk.
Sajnos nem mindig tűnik igazságosnak sem a mód, sem az időtartam, de bármennyire is jól ismerünk valakit, a sorsát nem számíthatjuk ki.
Egy-egy szívedhez közelálló ember halála rávilágíthat arra, mennyire fontos, hogy szeretteidet közel engedd magadhoz, gondoskodj róluk, hiszen így tiszta szívvel állhatsz eléjük, ha ideiglenesen búcsúznotok kell.
Fogadd el az érzelmeidet!
A gondolkodás és az évfordulók során felelevenedő emlékek, érzelmek teljesen normálisak, és nem kell őket rejtegetned, pláne nem szeretteid előtt, akik ugyanúgy éreznek, mint te.
Ha úgy véled, elég a közös gyászolásból, akkor még mindig foglalkozhatsz magaddal, a saját gondolataiddal, hiszen ezekről senkinek se kell tudnia.
Ha úgy könnyebb, beszélgess gondolatban elhunyt szeretteddel, tarts magadnál egy tőle kapott relikviát, aminek védő szerepet tulajdonítasz – mindegy, hogyan könnyíted meg a feszítő érzelmek felbukkanását, majd eltűnését.
Próbáld arra ösztönözni magadat, hogy a haragot, szomorúságot szép lassan felváltsa a kedves emlékek felidézése, a boldog pillanatokra való koncentrálás, hiszen sajnos a történteket már nem tudjuk megváltoztatni, csupán tanulhatunk belőlük.
