Te sem érzed jól magad attól, ha folyton csak azt hangsúlyozzák neked, min kellene változtatnod, és milyen körülötted lévő dolgok nem jók? Idehaza különösen gyakori jelenség a negatív látásmód és az olykor túl kritikus szemlélet. Pedig a saját dolgunkat is megkönnyíthetnénk, ha megpróbálnánk arra összpontosítani, hogy nekünk mik az erősségeink, és másoknál sem folyton a rossz dolgokra koncentrálnánk.
Többek közt ebben is segíthet a pozitív pszichológia, de hogy miről is van szó pontosan, arra Páli-Apostol Klaudia pszichológus válaszol.
Pontosan mit érthetünk pozitív pszichológia alatt?
A pozitív pszichológia azoknak a dolgoknak a tudományos vizsgálatával foglalkozik, amelyek miatt érdemes élni. Ez azt jelenti, hogy a pozitív pszichológia az a tudományág és gyakorlati módszertan, ami a pozitív emberi gondolatokkal, érzésekkel, élményekkel és viselkedéssel foglalkozik, ami a gyengeségeink helyett az erősségeinkre összpontosít, ami a rossz eseményekre való fókuszálás helyett a jót építi az életünkben, és aminek az a célja, hogy az átlagos, mindennapi emberek életét emelje fel, ahelyett, hogy kizárólag a nehézségekkel küzdő emberek életének „megjavításával” foglalkozik.
Milyen érzelmekre helyezi a fő hangsúlyt?
Alapvetően a pozitív érzelmek és a velünk történt pozitív események megélésre helyezi hangsúlyt. Természetesen sok olyan technika és gyakorlat van, amik a pozitív érzelmek megélését segítik elő, azonban fontos kiemelni, hogy a negatív élményeink is pontosan ugyanolyan érvényesek és fontosak a pozitív pszichológia szerint is, mint a pozitívak. Foglalkozni kell velük, azonban nem mindegy hogyan!
Azt szoktam mondani a klienseimnek is, hogy a rosszabb, fájdalmasabb érzelmek nélkül, mint például a csalódottság, és a düh, nem lenne lehetőségünk a hála megélésére, ami viszont egy kifejezetten pozitív, tápláló és a pszichés jóllétünket fejlesztő érzelem.
Emellett létezik egy olyan elmélet is, ami szerint az az optimális, ha minden negatív érzelmünkre 3 pozitív érzelem jut. Van rá tudományos bizonyíték, hogy ez a 3:1 arány vezet el minket a legkönnyebben a pszichológiai jóllét állapotához és a pszichológiai ellenállóképesség kialakulásához.
Kiknek segíthet a leginkább?
Maga a pozitív pszichológia eredményeinek alkalmazása mindenkinek hasznos eszközöket és tudást ad. Ennek az a fő oka, hogy olyan szempontokat emel a középpontba, amikre nem szoktunk elég figyelmet fordítani: ilyenek például az erősségeink, a pozitív élményeink és a személyes értékeink. Ez nekem főleg a gyereknevelés során vált egyértelművé. Ha szülőként állandóan arról beszélünk, hogy a gyermekünknek mit kellene tennie, hogy miben kellene fejlődnie, akkor hogyan nevelünk önbizalommal teli, optimista és kiegyensúlyozott embereket?
Szerinted mi okozhatja, hogy idehaza különösen sokan gondolkodunk negatívan, ha akadályokba ütközünk?
Ha egy mondatban kellene válaszolnom, azt mondanám, így szocializálódtunk. A 2016-os mikrocenzus eredményei szerint az emberek közötti bizalom és támogató társas kapcsolatok minősége gyenge és az élettel való általános elégedettség szintje sem túl magas. Ugyanez a kutatás azt is jelzi, hogy az általános társadalmi közeg és hozzáállás sem kedvez az optimizmus kialakulásának.
Ameddig ezek nem változnak, nem sok esélyt látok arra, hogy az optimistább, fejlődésfókuszú szemléletmód lesz az általános itthon. Erre úgy érzem, lassan az egyetlen eszközünk a saját tudatos választásaink, döntéseink megváltoztatása. Így a gyerekeinknek is jó példát tudunk mutatni azzal kapcsolatban, hogyan válhatnak kiegyensúlyozottá. De ezt a munkát saját magunkkal kell kezdenünk! Ebben szeretnék támogatást nyújtani szülőtársaimnak a pszichoedukatív tevékenységemmel.
Mire ösztönöz a pozitív pszichológia, hogyan kezeljük a negatív érzelmeinket?
A pozitív pszichológiát gyakran félreérthetően úgy értelmezik, mint a negatív érzelmek, például a harag, a félelem, a szorongás és a szégyenérzet megszüntetésére irányuló mozgalmat. Egy ilyen kísérlet nevetséges és káros dolog lenne!
A negatív érzelmek normális, egészséges és hasznos részei az életünknek. Szerintem nagyon fontos, hogy ne essünk bele a „boldogság csapdájába”, amikor azt hisszük, hogy ezek az érzelmek a gyengeség vagy az alacsony érzelmi intelligencia jelei.
A negatív érzelmek a környezetünkről és az életünkről szóló információk, amik tudatosítása és kezelése nélkül nem tudnánk kiegyensúlyozott életet élni.
Én azt szoktam javasolni minden kliensemnek, hogy miután észrevette, megismerte és megnevezte az adott negatív érzelmet, csupán fogadja el, hogy adott helyzetben az adott érzelmet éli meg. Később pedig próbálja megtalálni azt a módszert, ami segítségével reagálni tud erre az érzésre, ahelyett, hogy az automatikus reakcióinak adna teret. Az önreflexiós képességünk és az érzelmi tudatosságunk fejlesztése nagyon fontos ezekben a helyzetekben.
Például, ha a gyerekünk viselkedése feldühít minket, ahelyett, hogy kiabálnánk és agresszívvá válnánk (ez lenne az automatikus reakciónk), adhatunk magunknak egy kis időt rendezni a gondolatainkat és az érzéseinket, majd egy asszertív kéréssel, egy „énállítással” is reagálhatunk a kialakult helyzetre.
Mondhatjuk, hogy a segítségével eljuthatunk egy kiegyensúlyozottabb életvitelhez?
Igen, mindenképpen ez a cél, és én őszintén hiszek benne, hogy ehhez a célhoz a pozitív pszichológia tudományos és gyakorlati eredményei el tudnak minket vezetni.
Neked milyen sikerélményeid és tapasztalataid voltak a pozitív pszichológiával az eddigi pályafutásod során?
Kezdő iskolapszichológusként hirtelen mélyvízbe kerültem. Én személyiség- és klinikai pszichológia szakirányon végeztem az egyetemen, így eszköztelennek éltem meg az első pár hónapomat gyakorló pszichológusként.
Mindenhol kerestem, kutattam, hogyan tudnék hatékonyan segíteni 2×500 gyereknek és a pedagógus kollégáknak. Nagyon sok külföldi példát találtam, ahol a kollégák pozitív pszichológiai témákban csináltak plakátokat, tanórai vázlatokat és egyéb edukációs anyagokat. Gondoltam, mivel a pozitív pszichológia már az egyetemen is az egyik szerelemtárgyam volt, ezt én is kipróbálom. Plakátokat csináltam, az egyéni foglalkozásokon inkább az erősségekről beszélgettem a diákokkal, és sok játékos, érzelmi intelligencia fejlesztő foglalkozást tartottam.
Onnantól kezdve a diákok könnyebben megnyíltak, többen maguktól felkerestek, és úgy általában jobban elfogadtak. Itt éreztem először, hogy mennyire erőteljes hatással van az emberekre, ha megtöröm azt az általános felfogást, hogy a pszichológushoz csak a „hülyék” járnak, és mindig a gyermekkori traumákról (vagy a szülőkről és a hibáikról) van szó a beszélgetéseken.
Ekkortájt a felnőttekkel végzett tanácsadások során is bevetettem egy-egy pozitív pszichológiai gyakorlatot, ami sokat segített a felnőtt klienseimnek is. Általános házi feladat volt nálam, hogy írniuk kellett a klienseimnek, hogy adott héten milyen jó dolgok történtek velük, és milyen pozitív érzelmeik voltak. Ezen mindig meglepődtek, de rettenetesen hatásos gyakorlat volt, amit mindenki gyorsan megkedvelt és lelkesen csinált.