Kétféle szerep
A klasszikus női szerep az otthon melegének őrzője, a család lelke, az anya és a szerető a férfi számára. Egy kapcsolatban legtöbbször a nő felelős azért, hogy a férfi vágyát fenntartsa, hogy nap mint nap meghódítsa őt. A férfi pedig vezet, óv, tanít és harcol, hogy biztonságot teremtsen.
Azonban a szerepek összemosódását eredményezi az önmagvalósítás belső harca. „Ki vagyok én, és még ki lehetek?” Az állandó fejlődés és változás mellett nem elegendő már egyetlen szerephez ragaszkodni. A szerepek azonban nem lehatároltak, hanem döntések játékának eredményei. Ha a férfi lénye kemény mag, a nőé csupa vonatkozás. Az egyensúlyt pedig a reakciók képesek megteremteni – tudsz-e befogadni, ha a másik ad, és fordítva. Hogy a férfi valóban férfi lehessen, a nőnek igazi nővé kell válni – a modern világban egy új szemléletű, modern nővé. Fel kell vállalni azt az klasszikus női szerepet, hogy ő lesz a férfi múzsája, inspirálja őt, különben elveszíti ösztönző-csábító erejét, és passzívvá válik. Aktivitásával pedig a férfi aktivitását is képes felébreszteni.
Tehát, ahogy Weöres Sándor tollából is megszületett: Olvass még a témában
„Hidd el, most tényleg minden más lesz!” – Az egyik legmanipulatívabb férjtípus az örök ígérgető
„A szexuális életünk az esküvő után megszűnt létezni” – A szexuális élet kihívásai a házasságban
Nem vágyom álomesküvőre, és egyre kevésbé értem, miért kellene
„Esze ágában sem volt foglalkozni a gyerekkel” – Nők történetei az alkalmatlan friss apukákról
Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
