Ha úgy élne, mint te, akkor is vágynál rá? – akkor már nem ő lenne, hanem te. A harmóniához az egyetlen út a kizárólagosság, de kompromisszumokkal. „Más darazsat nem enged be a virág, és a darázs sem keres másik virágot. Másságukban élnek együtt, s olykor a darázs enged alaptermészetéből, s a virág mellé tapad az ágra, és a virág is enged állandó ott-tartó vágyából, és csodálja párja dinamizmusát.” (Dr. Papp Miklós)
Kétféle szerep
A klasszikus női szerep az otthon melegének őrzője, a család lelke, az anya és a szerető a férfi számára. Egy kapcsolatban legtöbbször a nő felelős azért, hogy a férfi vágyát fenntartsa, hogy nap mint nap meghódítsa őt. A férfi pedig vezet, óv, tanít és harcol, hogy biztonságot teremtsen.
Azonban a szerepek összemosódását eredményezi az önmagvalósítás belső harca. „Ki vagyok én, és még ki lehetek?” Az állandó fejlődés és változás mellett nem elegendő már egyetlen szerephez ragaszkodni. A szerepek azonban nem lehatároltak, hanem döntések játékának eredményei. Ha a férfi lénye kemény mag, a nőé csupa vonatkozás. Az egyensúlyt pedig a reakciók képesek megteremteni – tudsz-e befogadni, ha a másik ad, és fordítva. Hogy a férfi valóban férfi lehessen, a nőnek igazi nővé kell válni – a modern világban egy új szemléletű, modern nővé. Fel kell vállalni azt az klasszikus női szerepet, hogy ő lesz a férfi múzsája, inspirálja őt, különben elveszíti ösztönző-csábító erejét, és passzívvá válik. Aktivitásával pedig a férfi aktivitását is képes felébreszteni. Olvass még a témában
Tehát, ahogy Weöres Sándor tollából is megszületett:
