A párválasztás tükrében – kétféle óhaj, kétféle szerep

A párválasztás tükrében – kétféle óhaj, kétféle szerep

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / A párválasztás tükrében – kétféle óhaj, kétféle szerep

„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak.
„Tapadj az ágra mellém” – szól a virág a darázsnak.

(Weöres Sándor)

Az életre szóló társ kiválasztása az élet nagy drámája  a nagy szerelem mellett olyat várunk el, amire a másik nem képes. Ahogy a virág nem képes repülni, és a darázs sem helyben maradni, de egymás nélkül nem tudnak létezni. Nem képesek egymás vágyát teljesíteni, vagy ha meg is próbálnák, elveszítenék önmagukat.

Kétféle óhaj

Gondolkoztál már azon, hogy ne elvárj, hanem elfogadd a másik nemi szerepéből való különbözőség játékát? Nagyban megkönnyítené az együttélést, ha nem akarnánk a nőből férfit, a férfiből pedig szépen lassan nőt faragni. Miért ne lehetne a férfi erős és hódító, anő pedig bűbájos, aki a férfi érzékeit fel tudja pezsdíteni? – de ha hódító, akkor megszületik az elvárás, hogy figyelme és vadászösztöne csak egyetlen nőre fókuszáljon, a nő bűbája pedig csak egyetlen férfire kacsintson. Ha elfogadod a másik különbözőségét, szokásait, családi hátterét, akkor a nemiségéből adódó szerepkülönbözőségét miért nehezebb?

Ha úgy élne, mint te, akkor is vágynál rá? – akkor már nem ő lenne, hanem te. A harmóniához az egyetlen út a kizárólagosság, de kompromisszumokkal. „Más darazsat nem enged be a virág, és a darázs sem keres másik virágot. Másságukban élnek együtt, s olykor a darázs enged alaptermészetéből, s a virág mellé tapad az ágra, és a virág is enged állandó ott-tartó vágyából, és csodálja párja dinamizmusát.” (Dr. Papp Miklós)

Kétféle szerep

A klasszikus női szerep az otthon melegének őrzője, a család lelke, az anya és a szerető a férfi számára. Egy kapcsolatban legtöbbször a nő felelős azért, hogy a férfi vágyát fenntartsa, hogy nap mint nap meghódítsa őt. A férfi pedig vezet, óv, tanít és harcol, hogy biztonságot teremtsen.

Azonban a szerepek összemosódását eredményezi az önmagvalósítás belső harca. „Ki vagyok én, és még ki lehetek?” Az állandó fejlődés és változás mellett nem elegendő már egyetlen szerephez ragaszkodni. A szerepek azonban nem lehatároltak, hanem döntések játékának eredményei. Ha a férfi lénye kemény mag, a nőé csupa vonatkozás. Az egyensúlyt pedig a reakciók képesek megteremteni – tudsz-e befogadni, ha a másik ad, és fordítva. Hogy a férfi valóban férfi lehessen, a nőnek igazi nővé kell válni – a modern világban egy új szemléletű, modern nővé. Fel kell vállalni azt az klasszikus női szerepet, hogy ő lesz a férfi múzsája, inspirálja őt, különben elveszíti ösztönző-csábító erejét, és passzívvá válik. Aktivitásával pedig a férfi aktivitását is képes felébreszteni.

Tehát, ahogy Weöres Sándor tollából is megszületett:

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást