Biztosan neked is örökre az agyadba vésődött pár olyan jellegzetes mondat a gyerekkorodból, melyeket szüleidtől hallottál. Anno persze cseppet sem örültél egyiknek sem, a szülői autoritásban bízva mégis elfogadtad őket, és engedelmeskedtél nekik. Persze már akkor sem volt bennük túl sok logika, nemhogy mai fejjel átgondolva…
„Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg ezt meg nem eszed!”
A kisgyerekek örök rémálma, amikor az ebédlőasztalon valami hiperegészséges ételt találnak, ami persze cseppet sem nevezhető ínycsiklandónak.
Gondolok itt olyan dolgokra, mint a zöldségleves, a spenót, a tökfőzelék, vagy éppen a párolt brokkoli…
Egyik sem az az íz, amelyről napközben, játék közben ábrándoztunk, igaz?
Éppen ezért, amikor meghallottuk a fenti mondatot, kissé megcsapott a túlvilág hideg fuvallata. Ha az étel már nem esik jól és tele vagyunk, minek többet enni? Az erőltetés nem jó dolog!
Gondolok itt olyan dolgokra, mint a zöldségleves, a spenót, a tökfőzelék, vagy éppen a párolt brokkoli…
Egyik sem az az íz, amelyről napközben, játék közben ábrándoztunk, igaz?
Éppen ezért, amikor meghallottuk a fenti mondatot, kissé megcsapott a túlvilág hideg fuvallata. Ha az étel már nem esik jól és tele vagyunk, minek többet enni? Az erőltetés nem jó dolog!
„Inkább nagyobb méretet vegyünk, majd úgyis belenősz!”
A fenti mondat és credo annak a szomorú jelenségnek az okozója, amit mi buggyos nadrág-, vagy zsákkabát szindrómának nevezünk.
Az a helyzet, hogy lehet, hogy az XL-es méretbe sosem szeretnénk belenőni!
A gyerekek roppant gyorsan kinövik a cuccaikat, azonban ők is szeretnek csinosak lenni, ami igencsak nehéz egy két mérettel nagyobb nadrágban!
Szülők, kegyelem!
Az a helyzet, hogy lehet, hogy az XL-es méretbe sosem szeretnénk belenőni!
A gyerekek roppant gyorsan kinövik a cuccaikat, azonban ők is szeretnek csinosak lenni, ami igencsak nehéz egy két mérettel nagyobb nadrágban!
Szülők, kegyelem!