Szórakozás / Otthon

Alapegységük a család: nőiség a hagyományos cigány társadalomban

Nők csak elvétve tűnnek ki a cigány történelemből, legismertebb tagjuk Czinka Panna volt, aki családtagjaiból verbuvált zenekarával 1772-ben bekövetkezett haláláig szórakoztatta Gömör megye és a környék urait. Romantikus képet festett róla az utókor: karcsú, fekete hajú, igéző tekintetű cigánylányként említik, aki mindenkit elkápráztatott hegedűjátékával. Valójában azonban alacsony, kövér asszony volt, ráadásul egy hatalmas golyva nőtt a nyakára, játékának mégis a csodájára jártak – írja Bencsik Gábor a Cigányokról című könyvében.

Hosszú haj és bő szoknya

Öltözetüket tekintve a cigány nők sosem voltak a szolid színek és az egyszerűség kedvelői. A hatalmas karika fülbevaló, a virágos minták, és a bő szoknyák nem csak ma, hanem már évszázadokkal ezelőtt is jellegzetes roma viseletnek számítottak. A hosszú hajról nem is beszélve, ami ma is szinte kötelező minden roma lánynak. A helyi öltözködés ugyanolyan kis mértékben hatotta meg a cigányokat, bármerre is vándoroltak a világban, mint az adott földrajzi terület nyelvhasználata.

Hazánkban legelőször a 14-15. században jelentek meg a cigányok. A tenyérjós cigányasszonyok, a széles karimájú kalapot viselő cigányemberek, valamint a mindig meztelen purdék meglepő újdonságnak számítottak akkoriban, s az itt – leginkább kényszerűségből – eltöltött évszázadok alatt sem sikerült teljes mértékben asszimilálódniuk. Ennek ellenére a nyelvükből sok szó áttevődött a magyarba, a következő mondat például teljes egészében cigány nyelven szól, mégis mindenki érti: a dilis csávó komálja a csóró csajt (a bolond fiú szereti a szegény lányt.)

A cigány történelem során mindig a nők voltak azok, akik a roma közösség és az őket befogadó (vagy éppen, hogy be nem fogadó) társadalom közötti hidat képezték.

Ez megtörtént házalás, kereskedelem formájában, az utcán tenyérjóslással vagy a beszéd bármely aspektusával. A roma nők ugyanis a férfiaknál jóval szívesebben elegyednek beszédbe bármikor, bárkivel. Ennek ellenére a nők valamiféle íratlan szabálynak megfelelve mindig is a férjük, édesapjuk, vagy fivéreik alárendeltjeként pozícionálják magukat a közösségen belül. Ettől a tudattól csak idős, öreg cigányasszonyként válhatnak meg, őket sokszor természetfeletti erők illúziójával ruházzák fel a fiatalok, amely a roma hiedelemvilág jellegzetességei miatt elméletben igen magas rangot jelent.

Miért szülnek olyan korán a cigánylányok?

A statisztikai adatok szerint a roma nők harminc százalékának van már legalább egy gyermeke, mikorra betölti a 18. életévét. Huszonegy éves korára már a cigány nők közel hetven százaléka anya. S, hogy mi az oka annak, hogy ilyen fiatalon, nem ritkán szinte gyermekként válnak anyává? Erre több hipotézis is létezik. Az egyik szerint a tanulmányi és a munkahelyi lehetőségek hiánya miatt szülnek korábban a nők. A másik, talán valóságosabb indok szerint azért, mert ezt látják maguk körül.

Olvastad már?  7 selfie, amit soha, semmilyen körülmények között nem szabad elkészítened

Janky Béla szociológus szerint előbbi azért is kétséges magyarázat, mert a munkanélküliségtől sújtott, úgynevezett elgettósodott településeken ugyanolyan gyakorisággal szülnek a nők 18 éves koruk előtt, mint a tehetősebb családokban élő nők tagjai. Sokkal valószínűbb tehát, hogy társadalmi, kulturális okai vannak annak, ha egy harmincas éveiben járó roma nőnek már unokája van, míg a vele egyidős, egy városban élő magyar nő még el sem kezdte a családalapítást.

Cigány nők a 21. században

A változásoknak a cigány társadalmak sem tudnak a végletekig ellenállni, a világ fejlődik, átalakul. Egyre több roma nő válik úgynevezett első generációs értelmiségivé, tehát népes családjából egyedüliként jut el a diplomáig, s folyamatosan szembesül mindazzal, amit a többségi társadalom gondol a közösségéről. Bármilyen negatív véleménnyel is találkozik, a legnehezebb számára azzal szembesülni, ha a családja eltávolodik tőle.

Ennek fő oka, hogy egy értelmiségi nő több olyan értéket sajátít el tanulmányai során, amely a cigány közösség elveivel ütközik: dolgozik, egyedül dönt a gyermekek ügyeiben, nem hagy beleszólást, ha úgy látja, hogy neki van igaza. Ez, a család által nehezen tolerálható autonóm női létforma ráadásul egyre többször jár együtt azzal, hogy az értelmiségi roma nők a közösségen kívül házasodnak, s ezzel egy több évszázados hagyományt törnek meg.

Oldalak: 1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást