Cigány nők akkor és most. Nőiség a tradicionális cigány társadalomban

Cigány nők akkor és most. Nőiség a tradicionális cigány társadalomban

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Cigány nők akkor és most. Nőiség a tradicionális cigány társadalomban

Elterjedt nézet, hogy a cigányok között nem létezik a házasság fogalma. Tizenegynéhány évesen a cigánylányok többsége „elhál”, tehát egy férfival tölti az éjszakát, s ezzel létrejön a házasság.

Hagyományos értelemben valóban nincs házasságkötés, lakodalom, polgári vagy egyházi szertartás, de ez nem jelenti azt, hogy egy roma nőt a saját közösségén belül az elhálás után ne tekintenének feleségnek.

A romák körében ráadásul a házasság nem két személy, hanem két népes család szoros együttműködésének kötelezettségét jelenti. Hozzátartozik azonban, hogy a kislányokat egészen fiatal koruktól arra nevelik, hogy ők válasszanak majd egy olyan férjet maguknak, akit őszintén szeretnek és akihez életük végéig hűségesek tudnak maradni, s nagy odaadással nevelik majd közös gyermekeiket.

A családi normák felülírják a társadalmi elvárásokat is

A cigány társadalom alapegysége a család. Logikusan következik, hogy a válás alapvetően érinti a két családot, ezért mindenki igyekszik azt megakadályozni. Többek között azzal, hogy a férfiak hűtlenségét bocsánatos bűnnek tekintik, a cigány nő tekintélyén semmit sem csorbít, ha a férje másfelé kacsintgat.

Az asszony hűtlenségét azonban megtorlandó bűnként értékeli a közösség, amit egy férfi sem tűrhet el.

A roma közösség erejét mutatja a többségi társadalmi elvárásoknak való megfelelés helyett az is, hogy néhány évvel ezelőtt egy kéthónapos szabadságvesztésre ítélt roma férfi próbált hazaszökni, amikor megtudta, hogy a felesége válni készül. A férj inkább választotta a szökés miatti három és fél éves súlyosbított szabadságvesztés veszélyét, minthogy az a megaláztatás érje a közösségén belül, hogy a felesége megcsalja.

Hagyományos értelemben véve a roma nők kis hányada az (ide tartoznak a hazánkban élő romungró, oláh, beás és egyéb cigány közösség női tagja), amely kötött munkaidőben, havi bérért munkát vállal. Még akkor sem teszik ezt meg, ha minden lehetőségük adott, egészségesek, az utazásuk a munkahely és az otthonuk között megoldott, ahogy a gyermekeik felügyelete is. A korábbi évszázadokban is így volt ez. A nők otthon tevékenykedtek, főztek, mostak, gyereket neveltek, legfeljebb kártyavetésből, virágárulásból, fonásból vagy táncolás révén szereztek egy kis kenyérre valót, de a család fenntartása és a nehéz fizikai munka mindig is a férfi feladata volt. Itt kell megemlítenünk, hogy a hagyományos cigány értékrendben a sorsnak és a szerencsének kitüntetett helye van.

Akár szegényen, akár gazdagon él egy család, sosem a saját érdemüknek tekintik azt, hanem a szerencsének.

Ma már inkább a kiscsaládos létforma a jellemző a cigányok között. A szülők és a gyerekek élnek egy fedél alatt, a rokonok közötti szoros kötelék azonban továbbra is erős maradt, bár ez nem akadályozza meg őket abban, hogy hangosan és sokat veszekedjenek egymással. Az utcán sétálva igen ritka, hogy egy cigány nővel egyedül találkozzunk, mert mindig legalább két-három fős csoportban indulnak el otthonól. A gyermekeket az adott közösség minden tagja a sajátjának tekinti. Ha kell, egy roma nő ugyanúgy óvja, megeteti, megszoptatja egy másik roma nő gyermekét, mintha a sajátja lenne.

Nők csak elvétve tűnnek ki a cigány történelemből, legismertebb tagjuk Czinka Panna volt, aki családtagjaiból verbuvált zenekarával 1772-ben bekövetkezett haláláig szórakoztatta Gömör megye és a környék urait. Romantikus képet festett róla az utókor: karcsú, fekete hajú, igéző tekintetű cigánylányként említik, aki mindenkit elkápráztatott hegedűjátékával. Valójában azonban alacsony, kövér asszony volt, ráadásul egy hatalmas golyva nőtt a nyakára, játékának mégis a csodájára jártak – írja Bencsik Gábor a Cigányokról című könyvében.

Hosszú haj és bő szoknya

Öltözetüket tekintve a cigány nők sosem voltak a szolid színek és az egyszerűség kedvelői. A hatalmas karika fülbevaló, a virágos minták, és a bő szoknyák nem csak ma, hanem már évszázadokkal ezelőtt is jellegzetes roma viseletnek számítottak. A hosszú hajról nem is beszélve, ami ma is szinte kötelező minden roma lánynak. A helyi öltözködés ugyanolyan kis mértékben hatotta meg a cigányokat, bármerre is vándoroltak a világban, mint az adott földrajzi terület nyelvhasználata.

Hazánkban legelőször a 14-15. században jelentek meg a cigányok. A tenyérjós cigányasszonyok, a széles karimájú kalapot viselő cigányemberek, valamint a mindig meztelen purdék meglepő újdonságnak számítottak akkoriban, s az itt – leginkább kényszerűségből – eltöltött évszázadok alatt sem sikerült teljes mértékben asszimilálódniuk. Ennek ellenére a nyelvükből sok szó áttevődött a magyarba, a következő mondat például teljes egészében cigány nyelven szól, mégis mindenki érti: a dilis csávó komálja a csóró csajt (a bolond fiú szereti a szegény lányt.)

A cigány történelem során mindig a nők voltak azok, akik a roma közösség és az őket befogadó (vagy éppen, hogy be nem fogadó) társadalom közötti hidat képezték.

Ez megtörtént házalás, kereskedelem formájában, az utcán tenyérjóslással vagy a beszéd bármely aspektusával. A roma nők ugyanis a férfiaknál jóval szívesebben elegyednek beszédbe bármikor, bárkivel. Ennek ellenére a nők valamiféle íratlan szabálynak megfelelve mindig is a férjük, édesapjuk, vagy fivéreik alárendeltjeként pozícionálják magukat a közösségen belül. Ettől a tudattól csak idős, öreg cigányasszonyként válhatnak meg, őket sokszor természetfeletti erők illúziójával ruházzák fel a fiatalok, amely a roma hiedelemvilág jellegzetességei miatt elméletben igen magas rangot jelent.

Miért szülnek olyan korán a cigánylányok?

A statisztikai adatok szerint a roma nők harminc százalékának van már legalább egy gyermeke, mikorra betölti a 18. életévét. Huszonegy éves korára már a cigány nők közel hetven százaléka anya. S, hogy mi az oka annak, hogy ilyen fiatalon, nem ritkán szinte gyermekként válnak anyává? Erre több hipotézis is létezik. Az egyik szerint a tanulmányi és a munkahelyi lehetőségek hiánya miatt szülnek korábban a nők. A másik, talán valóságosabb indok szerint azért, mert ezt látják maguk körül.

Janky Béla szociológus szerint előbbi azért is kétséges magyarázat, mert a munkanélküliségtől sújtott, úgynevezett elgettósodott településeken ugyanolyan gyakorisággal szülnek a nők 18 éves koruk előtt, mint a tehetősebb családokban élő nők tagjai. Sokkal valószínűbb tehát, hogy társadalmi, kulturális okai vannak annak, ha egy harmincas éveiben járó roma nőnek már unokája van, míg a vele egyidős, egy városban élő magyar nő még el sem kezdte a családalapítást.

Cigány nők a 21. században

A változásoknak a cigány társadalmak sem tudnak a végletekig ellenállni, a világ fejlődik, átalakul. Egyre több roma nő válik úgynevezett első generációs értelmiségivé, tehát népes családjából egyedüliként jut el a diplomáig, s folyamatosan szembesül mindazzal, amit a többségi társadalom gondol a közösségéről. Bármilyen negatív véleménnyel is találkozik, a legnehezebb számára azzal szembesülni, ha a családja eltávolodik tőle.

Ennek fő oka, hogy egy értelmiségi nő több olyan értéket sajátít el tanulmányai során, amely a cigány közösség elveivel ütközik: dolgozik, egyedül dönt a gyermekek ügyeiben, nem hagy beleszólást, ha úgy látja, hogy neki van igaza. Ez, a család által nehezen tolerálható autonóm női létforma ráadásul egyre többször jár együtt azzal, hogy az értelmiségi roma nők a közösségen kívül házasodnak, s ezzel egy több évszázados hagyományt törnek meg.

VIDEO A csillagjegyek stresszkezelése a legrosszabbtól a legjobbig

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!