A Magyar Elektronikus Könyvtár rengeteg érdekes olvasnivalót tartogat, és a hatalmas kínálatban igazi csemegék is akadnak. Ilyen például „A pesti művelt társalgó nélkülözhetetlen kézikönyve” 1872-ből, amit „egy pesti arszlán” jegyez, és „legnagyobb részben saját tapasztalata folytán” írta.
A korabeli társasági játékokat, tréfákat, a társas életben nélkülözhetetlen ismereteket összegző kis könyvecskében a korabeli illemszabályok is össze vannak gyűjtve – ezek többsége mai szemmel olvasva már mókás, különös vagy éppen szokatlan, de minden esetre érdekes képet fest egy letűnt pesti életről. A könyvből szemezgettünk, de akit érdekel, annak jó szívvel ajánljuk akár az egész kötet átlapozását is.
4/4 Művészek, írók és hölgyek
A társasági események sajnos akkor sem egyszerűbbek, ha nem hölgyekkel, hanem férfiakkal vagyunk körülvéve. Nekik ugyanis különféle társadalmi státuszuk lehet, és az, hogy hogyan beszélünk valakivel, legnagyobb részt ezen múlik.
„Mindenek előtt szükséges, hogy a személyeket, kikkel érintkezésbe jövünk, legalább annyira ismerjük, hogy tudjuk, milyen polgári állást foglalnak el. Ez ott, hol a háziúr vagy háziasszony az ismeretleneket bemutatja, nem nagy mesterség” – írja a könyv, megemlékezve róla, hogy amikor csak a külső és az öltözet alapján tippelhetünk, ott bizony szükség van némi emberismeretre, különben rendkívül kellemetlen helyzetekbe hozhatjuk magunkat.
A legkiválóbb társaságnak egyébként a könyv szerzője szerint az idős lelkészek és a valódi tudósok bizonyulnak, ám ők igen ritkák, viszont a művészekkel, írókkal „éppoly gyöngéden kell bánnunk, mint a hölgyekkel. Mert ezeknek szintúgy, mint a hölgyeknek, legnagyobb gazdagságuk jó hírük, melyre természetesen igen féltékenyek: mindkettő, ha elismerést akar aratni, tetszeni igyekszik, s így a hiúság természetes tulajdona.”
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!