Néha úgy érzem, hogy már hosszú ideje egy láthatatlan magasfeszültségű háló alatt éljük a mindennapjainkat: elég egyetlen rossz mozdulat, egy meggondolatlan félmondat, és azonnal pattan a szikra.
Nem kell politikai elemzőnek lennünk ahhoz, hogy érezzük a bőrünkön a közhangulat óriási feszültségét. Ott vibrál a levegőben a sorban álláskor, a reggeli forgalomban, az esti görgetésnél vagy akár egy ártatlannak induló kávézás mellett is. Ez az állandó készenléti állapot észrevétlenül szivárog be a hétköznapjainkba, és sokszor azon kapom magamat, hogy már nem is a hírek tartalma, hanem az emberekből áradó indulat az, ami igazán próbára teszi a türelmemet és a higgadtságomat.
Amikor a feszültség betör a biztonságos buborékunkba
Egyre tudatosabban igyekszem védekezni ez ellen a mindent átható vibrálás ellen. Van, hogy órákra kikapcsolom a mobilnetemet, vagy telefonmentes sétákra indulok a családdal, hogy legalább egy rövid időre kiszakadjunk a ránk ömlő feszültségből. Ezek a tudatosan megteremtett helyzetek segítenek abban, hogy megőrizzük a hidegvérünket, de sajnos a való élet néha még így is páros lábbal rúgja ránk az ajtót. Olvass még a témában
„Szégyenszemre haza kellett költöznöm anyámhoz” – mi történt, amikor 30 felett visszakényszerültél a szülői házba?
„Nem főznek, nem akarnak gyereket, nem jó nekik semmi” – A mai férfiak miért utálják a nőket?
Ne csak a csillagokat nézd! Így derítem ki, milyen valójában a szállás – még nem ért csalódás
A diagnózisod lehet ok, de nem kifogás – Miért kezdtük fegyverként használni a pszichológiai terminusokat?
A múltkor egy benzinkút kávézójában ücsörögtünk a barátaimmal, és bár a hangulat alapvetően vidám volt, a külvilág zaja pillanatok alatt áttörte a komfortzónánkat. Egy férfi viharzott be láthatóan felpaprikázva, és olyan emelt hangon követelt információkat a másnapi üzemanyagárakról, hogy mindenki önkéntelenül összerezzent körülötte. Bár a pultos hölgy irigylésre méltó profizmussal és nyugalommal próbálta csitítani (gondolom, nem ez volt az esete), a férfi dühe és hangereje szemernyit sem csillapodott.
Ott, abban a pár percben teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy azért vagyok állandóan feszült, mert ez a frusztráció kollektív. A düh, az aggodalom nem csupán azoké, akik megszállottan követik a híreket, hanem ugyanúgy eléri azokat is, akik próbálnak legalább időnként tiszta levegőt szívni a napi mocskolódások közepette.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
