Valószínűleg mindenki számára ismerős az érzés, amikor annyira jól akarunk csinálni valamit, hogy a tényleges cselekvésben megállítanak a gondolataink, a megállíthatatlanul áramló kérdések vagy éppen az aggodalmak. A legtöbben azonban felismerve a helyzetet, némi tudatossággal ki tudják billenteni magukat ebből az állapotból. A notórius túlgondolók azonban sokszor úgy érezhetik, önmaguk ellenségeivé válik az elméjük.
A túlgondolást gyakran negatív jelenségként értelmezzük, hiszen elnyomja a jelenlétet, feszültté tesz, és még az egyszerű döntéseket is nehezíti.
Ugyanakkor a jelenség mögött nem feltétlenül valamilyen hiba rejlik – sokkal inkább egy túlreagáló, biztonságra hangolt elme műve mindez. Érdekes módon éppen ez az „állandó elemzés” válhat idővel erőforrássá, ha megtanuljuk, hogyan vezessük át a gondolkodást hasznos utakra.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
