Vannak azok a filmek, amik után az ember bosszankodva jön ki a moziból: erre kár volt időt vesztegetni! És aztán vannak azok a filmek, amelyek már-már művészi szintre emelik a bénázást, és egyszerűen annyira pocsékok, hogy kritikán aluli színvonaluk miatt vonulnak be a filmtörténelembe. Az alábbi alkotások például igazi ínyencségek a katasztrófaturistáknak.
The Incredibly Strange Creatures Who Stopped Living and Became Mixed-Up Zombies
Sajnos semmi nyomát nem találtuk annak, hogy ez az 1964-es film valaha magyarul is megjelent volna, úgyhogy kénytelenek vagyunk megpróbálni mi magunk lefordítani a címet, ami többé-kevésbé valami olyasmit jelent, hogy: A hihetetlenül különös teremtmények akik megszűntek élni és zavarodott zombikká váltak.
Innentől kezdve persze nehéz bármit is komolyan venni, és ez már a film traileréből is kiderül, ami angol nyelven egyébként a Youtube-on is elérhető.
Sajnos hiába próbálnak meggyőzni minket azzal, hogy ez minden idők első szörny-musicele, és az sem vonz annyira, hogy hihetetlen módon színesben láthatjuk a vérfagyasztó bestiákat, mikor a rendkívül komoly férfi hang a síri zenei aláfestére rámondja a kilométeres címet, akkor azt egyszerűen nem lehet nevetés nélkül kibírni.
Legalább ennyire nem tudtunk mit kezdeni azzal sem, amikor a hipnotikus háttér előtt megjelenő felirat alatt ugyanez a férfihang hihetetlen lelkesedéssel győzködni az egykori mozibajárót, hogy „jöjjön el, és nézze meg, hogyan gyilkolják meg a karneváli táncos lányokat a hihetetlen éjszakai szörnyek!”
Persze, tudjuk, hogy a félelemmel, a természetfelettivel meg a szexszel sok mindent el lehet adni, de ennél talán azért mégis többet kellett volna a filmvászonra tennie Ray Dennis Steckler író-rendezőnek. Vagy ki tudja?
Lehet, hogy egy tisztességes horrorfilmmel ma csak a ’60-as évek filmvilágának rajongói tudnának a létezéséről, így viszont minden idők egyik legborzasztóbb, nevetségesen rossz filmjével ő is a filmtörténeti klasszikusok halhatatlanjai közé kerül, ha ugyan nem is feltétlenül úgy, ahogyan ő szerette volna.
Innentől kezdve persze nehéz bármit is komolyan venni, és ez már a film traileréből is kiderül, ami angol nyelven egyébként a Youtube-on is elérhető.
Sajnos hiába próbálnak meggyőzni minket azzal, hogy ez minden idők első szörny-musicele, és az sem vonz annyira, hogy hihetetlen módon színesben láthatjuk a vérfagyasztó bestiákat, mikor a rendkívül komoly férfi hang a síri zenei aláfestére rámondja a kilométeres címet, akkor azt egyszerűen nem lehet nevetés nélkül kibírni.
Legalább ennyire nem tudtunk mit kezdeni azzal sem, amikor a hipnotikus háttér előtt megjelenő felirat alatt ugyanez a férfihang hihetetlen lelkesedéssel győzködni az egykori mozibajárót, hogy „jöjjön el, és nézze meg, hogyan gyilkolják meg a karneváli táncos lányokat a hihetetlen éjszakai szörnyek!”
Persze, tudjuk, hogy a félelemmel, a természetfelettivel meg a szexszel sok mindent el lehet adni, de ennél talán azért mégis többet kellett volna a filmvászonra tennie Ray Dennis Steckler író-rendezőnek. Vagy ki tudja?
Lehet, hogy egy tisztességes horrorfilmmel ma csak a ’60-as évek filmvilágának rajongói tudnának a létezéséről, így viszont minden idők egyik legborzasztóbb, nevetségesen rossz filmjével ő is a filmtörténeti klasszikusok halhatatlanjai közé kerül, ha ugyan nem is feltétlenül úgy, ahogyan ő szerette volna.