A szerelem mindig izgalmas kutatások alapját képezte, hiszen ez a kérdés így vagy úgy, de mindenkit érint. Sokan úgy vélik, az érzelmek inkább a lelkünktől függnek, de ebbe a megállapításba a tudomány is beleszól.
Mégpedig több szinten! Az elmúlt években egyre többen foglalkoznak a mikrobiom állapotával. Még mindig nagyon keveset tudunk róla, de az tisztán látszik, hogy sokkal nagyobb hatást gyakorol az életünkre, mint hinni mertük. Olyannyira igaz, hogy „azok vagyunk, amit megeszünk”, hogy még a gondolatainkat, érzelmeinket is képes befolyásolni mikrobiomunk állapota.
A bélrendszerben található baktériumok potenciális szerepe a szerelemben
A testünk egy láthatatlan mikrobiális világnak ad otthon, amely különféle élőlények (pl. baktériumok, gombák) közösségéből áll. Mi sem mutatja jobban összetettségét, minthogy számos tanulmányban egy különálló, folyton változásban levő szervként hivatkoznak rá. Ennek a közösségnek az összefoglaló neve a mikrobiom, amely élő, dinamikus ökoszisztéma. Velünk együtt fejlődődött és fejlődik, szimbiotikus hatásban áll a testünkkel. Ez pedig azt jelenti, hogy ahogy képesek vagyunk életvitelünkkel, szokásainkkal befolyásolni működését – de a mikrobiomunk is hatással van ránk.
Az emberi mikrobiomnak fontos szerepe van egészségünk és a jól-létünk szempontjából. Nem régen fedezték fel például, hogy a mikrobiom kétirányú kommunikációt folytat az agyunkkal, ami befolyásolja közérzetünket, hangulatunkat. Egészen konkrétan a depresszióval is sikerült már összefüggésbe hozni.
A kutatások tehát már most rávilágítottak, hogy a mikroorganizmusok fontos szerepet játszanak egészségünk megőrzésében és a betegségek kialakulásának megelőzésében.
De vajon milyen kapcsolat lehet az emberi mikrobiom és a szerelem között? Az eddig rendelkezésünkre álló adatok azt sugallják, hogy a komplett magánéletünkre rányomhatja a bélyegét – jó és rossz értelemben egyaránt.
Érdekességek az állatvilágban
Biztosan hallottál már a Toxoplasma Gondiiról – ez az a parazita, ami a melegvérű állatokat fertőzi, többek között a macskákat, egereket és embereket is. (Várandós nőknek a TG miatt nem ajánlják a cicaalom cserélését.) Felmérések szerint rengetegen fertőződnek meg a TG-vel anélkül, hogy tudnának róla, ugyanis egészséges immunrendszerű emberek esetében a betegség tünetmentes. A toxoplazmózis azonban a gyengébb immunrendszerűeknél és az állapotos nőknél nagyon komoly problémákat okozhat.
De hogy jön mindez a mikrobiomhoz? Kutatások során megfigyelték, hogy az egerek úgy tartanak a macskavizelettől, mint a tűztől, még akkor is, ha korábban sosem találkoztak vele. Ezzel szemben azok az egerek, amelyek megfertőződtek a TG parazitával, kifejezetten érdeklődnek a macskák vizelete iránt. Azáltal, hogy nem kerülik el a vizeletet, kiteszik magukat a veszélynek, hogy a ragadozók áldozatául esnek. Úgy fest, a parazita manipulálja az egerek viselkedését annak érdekében, hogy még több macskát fertőzhessen meg és szaporodhasson.
Egyes kutatók szerint a parazita az agy olyan területére hat, amely kikapcsolja a félelemérzetet, mások szerint a fertőzés az egerek működési rendszerét írja felül és a félelemérzetük izgalomba csap át.
A tanulmányok még folynak, mert nem minden eredmény bizonyult egyértelműnek, de úgy tűnik, hogy a Toxoplasma Gondii hatásai nem általánosak, hanem a génektől és más változóktól is függnek. Ez az eredmény azonban nem egyedi annak tükrében, hogy tudjuk, a különféle betegségek csupán 5-10%-ban genetikai eredetűek, 90-95%-ban az életmódunktól függ, hogy a betegségekre való hajlamunk bekapcsol-e az életünkben – és ha igen, mikor.
Vajon a mikrobák az emberekre is hatnak?
Az eredmények itt is vegyesek lettek, de úgy tűnik, lehetnek összefüggések emberekben is a TG- fertőzések és a viselkedés között. Egy tanulmány azt mutatta, hogy a TG antitestekkel rendelkezők (tehát, akik átestek a fertőzésen), háromszor nagyobb valószínűséggel szenvedtek el közúti balesetet, egyszóval az egerekhez hasonlóan többet kockáztattak az életünkben. Aggasztó eredmény, hogy megnövekedett alkoholfogyasztásról, sőt agresszióról is beszámoltak azon férfiak esetében, akiknek a vérében kimutatható volt a fertőzés.
A tanulmányok ugyanakkor sokkal kevésbé voltak meggyőzőek az emberekben, mint az állatmodellekben, ahogy az nagyon gyakran elő szokott fordulni a kutatások során. Az eredmények azt sugallják, hogy a Toxoplasma Gondii-nak finom hatása lehet csak az emberi viselkedésre, ez azonban nem jelent ártalmatlanságot. Azt pedig főleg nem, hogy nincs bennünk megannyi baktérium, gomba és parazita, ami szintén képes lehet ilyen finoman, a maga módján hangolni viselkedésünket.
Mindenesetre érdekes tény, hogy a bennünk és párunkban levő, láthatatlan „apróságok” egyaránt szerepet játszhatnak döntéseinkben és tudat alatt irányíthatnak minket a lehető legpotenciálisabb partnerünkhöz, vagy éppen kockázatos, meggondolatlan lépésekhez.