Természetesen nem akarok senkit lebeszélni arról, hogy szeresse a gyermekét, és nyilvánvalóan erre esélyem sem lenne, hiszen magam is anya vagyok, és imádom a 4 évesemet. Az apróságok szükségleteinek kielégítése minden szülő számára elsődleges. Sokszor azonban a furfangos csemeték mindent elkövetnek, hogy magukra vonják a szüleik figyelmét.
Mindemellett az is igaz, hogy a férjünk vagy a feleségünk sokkal kevésbé szorul segítségre, ha éhes vagy ha felöltözne, és messze nem olyan cuki, mint a gyermekünk.
Hogy egy kissé bizarr hasonlattal éljünk: olyan ez, mint az iskolába járás. A gyermekeinket szeretjük, mert nincs más választásunk, a házastársunkat szeretni viszont olyan, mint egyetemre járni: rajtunk múlik, hogy bejárunk-e az órákra és részt veszünk-e a gyakorlatokon. Olvass még a témában
Csak boldog szülők nevelnek boldog gyermeket
Kutatások igazolják, hogy azok a gyerekek, akiknek a szüleik szeretik egymást, jóval boldogabbak és sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, mint azok, akik nem látják a szüleiken az egymás iránti szeretetet.
A gyerekek a szüleik által kínált mintából nemcsak azt szűrik le, hogy hogyan néz ki egy kapcsolat férfi és nő között, de azt is megtanulják, hogy miként bánnak egymással az emberek.
A naplózásos kutatások, amelyekben a szülők minden este leírják az aznap történteket, azt igazolják, hogy a párunkkal fennálló kezeletlen feszültségek, konfliktusok a gyermekekre is erőteljesen hatnak. Azok a gyerekek, akiknek a szüleik gyakran veszekednek, sokszor viselkednek ellenségesen egymással, az iskolában rosszabbul teljesítenek, és mindenért többnyire önmagukat hibáztatják. Az elvált szülők gyermekeiről készült felmérések pedig általában jóval lehangolóbbak, mint azoknak a szülőknek a gyermekeiké, akik együtt vannak. A legtöbb, amit a gyermekünk boldogságáért tehetünk tehát, hogy szeretjük a párunkat.