Téves cél, üres kalitka
2010-ben készült egy felmérés, amelyben fiatalokat kérdeztek meg arról, hogy mi számít a boldogság forrásának számukra: a gyerek vagy a jó házasság. A gyerekek ezúttal háromszor annyi szavazatot kaptak, mint egy korábbi generációnál végzett hasonló felmérésen 1997-ben. Pedig az örömünk forrását az utódainkra terhelni rettenetesen rövid távú stratégiának számít.
A cuki kis totyogóból néhány év alatt magukba zárkózó, érzelem kimutatására képtelen, a gyengéd közeledést elutasító tinédzser lesz, akik aztán egy-két éven belül kirepülnek, és eszük ágában sincs a mi szeretet-dömpingünket elnyelni, ahogy arra sem születtek, hogy az álmainkat valóra váltsák.
Ha szülőként elvégeztük a feladatunkat, az otthonunk az, ami megtart, és az a hangulat, amelyet a társunkkal benne teremtettünk. Olvass még a témában
Némely szülők képesek teljesen elveszni a gyermekeik felnevelésére alapított „családi vállalkozásban”, különös tekintettel a helikopter szülőkre. Ilyenkor a gyermekek kirepülésével a „vállalkozás” is okafogyottá válik, és nem véletlen, hogy az utóbbi 25 évben megduplázódott az 50 fölöttiek és megháromszorozódott a 65 év fölöttiek válási aránya, mert üres a fészek.
Az egyetlen módja annak, hogy ezt megakadályozzuk az, ha minduntalan emlékeztetjük magunkat arra, hogy a gyermekünk nem az egyetlen oka annak, hogy a párunkkal együtt vagyunk, csupán az egyik legnagyobb projekt, amelybe együtt vágtunk bele.