A párkapcsolatokban a legkényesebb és legfájóbb téma a megcsalás fogalma. Az hogy mi számít annak, mi fér még bele, az párfüggő, mert mindenkinek mást és mást jelent. De vajon vannak határok, amiket nem léphetünk át, és hogyan tudunk magunknak megálljt parancsolni?
Hogyan maradjunk hűségesek?
Ha még nem tettünk semmit sem, de már nem sok választ el attól, hogy hűtlenek maradjunk, vizsgáljuk meg önmagunkat. Miért vonzódunk máshoz? Mi lehet az oka? Mit ad az a másik, amit a párunk nem? És ha sikerült letisztáznunk magunkban, beszéljünk a párunkkal. Legyünk őszinték vele, még akkor is, ha tudjuk, hogy fájdalmas beszélgetések elé nézünk. Ne nyomjuk el magunkban, kommunikáljuk ki.
Mondjuk el azt, hogy mi az, ami megfogott a másikban, miért gyengültünk meg, azokban a pillanatokban.
Oldjuk meg közösen ezeket a problémákat. Változtassuk meg azokat a körülményeket, amik oda vezettek, hogy beléphetett egy harmadik fél az életünkbe. Változtassunk munkahelyet, ne flörtöljünk másokkal, ne keressük a veszélyes zónákat, ahol elcsábulhatunk. Ezeket tegyük meg azért, hogy megtarthassuk a párkapcsoltunkat. Ha ezt szeretnénk, őszintén, tiszta szívvel.
De ha azt érezzük, hogy már nem jó a párunkkal, nem találunk megoldást, hogy helyre hozzuk a kapcsolatunkat, akkor váljunk el úgy tőle, hogy nem csaltuk meg őt. Sokkal szebb és méltósággal teli, ha úgy szakítunk valakivel, hogy hűségesek maradtunk hozzá. Nem okozunk neki és magunknak sem fájdalmat, pszichológiai sebet és elkerüljük az önmarcangolást. Oltsuk el a régi tüzet, ha egy újat akarunk gyújtani. Így tiszta, így emberi. Maradjunk meg önmagunknak is hűségesek.