A párkapcsolatokban a legkényesebb és legfájóbb téma a megcsalás fogalma. Az hogy mi számít annak, mi fér még bele, az párfüggő, mert mindenkinek mást és mást jelent. De vajon vannak határok, amiket nem léphetünk át, és hogyan tudunk magunknak megálljt parancsolni?
Honnan indul a megcsalás?
Elkezdünk egy párkapcsolatot és a rózsaszín ködben, amikor csak a párunkat látjuk, és senki mást, kimondatlanul is megfogadjuk, hogy hűségesek maradunk hozzá. Kötünk egy „szerződést”, amiben megbeszéljük, hogy mi számít megcsalásnak. Megállapodunk abban, hogy mi fér bele és mi nem. De azt is tudjuk, hogy vakságot nem lehet fogadni.
És a probléma ott kezdődik, amikor megtetszik a harmadik. Plátói a dolog és csak nézegetjük egymást? Már beszélgetünk is vele? Vagy már elcsattan egy csók is? Mennyi lépést teszünk meg?
Bármelyik pontnál meg tudunk állni, ha azt a döntést hozzuk, meg hogy hűségesek maradunk a párunkhoz.
De ha a párunkkal kötött szerződést lépjük át, bármit is tettünk, megcsaltuk a párunkat. Mert nem tartottuk be a saját elhatározásunkat. És a megcsalás már fejben elindul, ha elképzeljük, hogy meg is fog történni.
Mit kezdjünk a kísértéssel?
Azt a tényt el kell fogadnunk, hogy mindig jönni fognak kísértések, mert nap, mint nap találkozunk ellentétes nemű emberekkel.
Csak rajtunk múlik az, hogy hogyan megyünk át a próbatételeken. Megismerni egy új embert mindig izgalmas érzés. Fellobban a tűz, és megrészegülünk abban a pillanatban. Gondolatban minden megtörténhet, ha nem társítunk hozzá égető vágyat, hogy meg is tegyük fizikailag.Ebben a momentumban még fújhatunk ébresztőt, és megálljt tudunk parancsolni az elménknek. Egy pillanatra gondoljunk bele abba, hogy mi mindent teszünk kockára, ha engedjük, hogy továbbmenjünk. Megéri feladni azt, amibe hónapok, akár évek munkája benne van, valami olyanért, ami lehet, hogy csak érzelmi fellángolás? Ha a válasz nem, akkor szálljunk ki időben, míg nem sérül meg senki sem.