„Az anyám szelleme mentett meg egy balesettől” 5 paranormális igaz történet

Diákként egy aprócska szuterént béreltem, másra nem volt pénzem. Az egész lakás egyetlen helyiségből állt, a kis fürdőt leszámítva. Egy hónapja laktam ott, amikor egyik éjjel felkeltem és a mosdóba mentem. Mivel évekig laktam kollégiumban, megszokásból magamra zártam. A vécén ültem, amikor a szobában lépéseket hallottam, majd valaki elkezdte rázni a fürdőajtót. Életemben először féltem annyira, hogy a testem teljesen elernyedt és egy hang nem jött ki a torkomon.

A retesz egy kis rozoga zár volt, egy gyerek is betörhette volna, de az a valami csak rázta-rázta az ajtót, míg végül abbamaradt. Még fél órán keresztül rettegtem a sötétben, mire ki mertem menni. A szuterénnek pici ablakai voltak, amiken csak egy macska fért volna be és mind zárva voltak, ahogy az ajtóm is be volt reteszelve belülről. Végül találtam egy jobb albérletet és pár hét múlva megkönnyebbülve költöztem el.

Hatéves voltam, amikor találtunk egy cicát és befogadtuk. Ennyi idősen persze csak puszilgatni meg felvenni szerettem, Cirmi pedig nem viselte jól a gyömöszölést, így tőlem többnyire menekült. Egyik délután nem jött haza – kijárós macska volt – és emlékszem, hogy anyám aggódott. Amikor már majdnem elaludtam, Cirmi mellém ugrott az ágyba és dorombolt. Nagyon örültem, mert ez még sosem fordult elő, hogy hozzám jöjjön szeretgetésre, ott is maradt amíg el nem aludtam.

Reggel büszkén meséltem a szüleimnek, akik szomorúan mondták, hogy Cirmit sajnos elütötte egy autó, a szomszéd szólt, már el is temették. Cirmi tehát nem bújhatott mellém előző este, de biztos vagyok benne, hogy meglátogatott hogy tudassa, szeretett engem, még akkor is, ha én csak úgy tudtam őt szeretni, ahogy egy gyerek.