Amikor megszületett a fiam, elmentünk anyósomékhoz vidékre megmutatni a picit, ott is aludtunk. A férjem átment a bátyjához, én fáradt voltam és lefeküdtem a fenti vendégszobában. Már majdnem aludtam, mikor bejött egy idős hölgy és azt mondta, nagyon örül, hogy megismerhet. Nem tudtam, ki az, gondoltam valami nagynéni, akivel nem találkoztam. Mondta, hogy nem is zavar tovább, csak meg akarta nézni a szép babát, isten hozott minket a családban és el is ment.
Reggel kérdeztem anyósomat, ki volt a kedves hölgy, fogalma sem volt, miről beszélek. Mondtam, hogy hosszú, fehér haja volt és kék ruhája. Minden szín kifutott anyósom arcából, majd szó nélkül előkeresett egy képet. Igen, ő volt az, mondtam, mire közölte, hogy ez az ő anyja, aki 25 éve halott és a kék ruhájában temették el.