Az ideális én, akit „majd egyszer” utolérünk
Gilovich és csapata arról is írt, hogy háromféle énünk van: a valós, az ideális és a „kellene” énünk körvonalazza az önmagunkról alkotott képet. A hétköznapokban leginkább a „valós” énünk irányít minket. Elvégezzük a feladatokat, kipipáljuk a listákat, teljesítjük az elvárásokat. Eközben az ideális énünk – aki utazna, tanulna, alkotna, kockáztatna – háttérbe szorul. Nem azért, mert nem fontos, hanem mert homályos és megfoghatatlan. Nincs hozzá pontos útiterv, nincs garantált siker, nincs visszaigazolás és emiatt bizonytalan a léte: jobb nem piszkálni.
Sokszor várunk a nagy, eltéveszthetetlen inspirációs pillanatra és a tökéletes időpontra, amikor majd „készen állunk” arra a bizonyos nagy lépésre, de a kutatás szerint ez többnyire kifogás. Már csak azért is, mert az inspiráció nem előfeltétele a cselekvésnek, hanem következménye, és jellemzően akkor érkezik meg az életünkbe, amikor már javában benne vagyunk valamiben.
És akad még egy fontos ok, ami miatt sokszor nem indulunk el az álmaink felé: ez a többiek véleménye. Az, hogy mit gondolnak majd rólunk, kinevetnek-e a hátunk mögött, vagy egyszerűen csak furcsán néznek-e majd ránk, ha változtatunk. Könnyű elhinni, hogy egy-egy nagy döntés után minden szem ránk szegeződik, miközben valójában a legtöbben a saját életükkel vannak elfoglalva. Olvass még a témában
Melyik házba költöznél be? Elárulja, melyik karrierút lehet az ideális számodra
Wellness, selfcare, énidő: tényleg pihentetnek, vagy nőként még ezt is produktívan kell csináljuk?
Ezt hozza 2026. október 4. a numerológia szerint: kapcsolódás és gondoskodás
Terv szerint indult, olasz módra végződött: ezért ér fel valódi önismereti tréninggel egy mediterrán út
A kutatás szerint hajlamosak vagyunk jelentősen túlbecsülni, mennyire figyelnek ránk mások, és alábecsülni azt is, mennyire jóindulatúak tudnak lenni. Sok döntés azért marad meg a „majd egyszer” szintjén, mert félünk a külső reakcióktól, nem pedig azért, mert valóban nem akarjuk a változást. Pedig a legtöbb ember sokkal kevésbé ítélkező, mint ahogy azt elképzeljük és még kevésbé fog emlékezni arra, hogy mit mertünk (vagy nem mertünk) megtenni.
Ha kicsit visszagondolok az elmúlt évekre, több olyan vállalkozó ismerősöm is van, akik két-három próbálkozást is „elbuktak”, mielőtt megtalálták a számításaikat és elérték a céljaikat egy valóban sikeres üzlettel. Ők aligha gondolkoztak azon, mit gondolnak mások, amikor valami félresikerült a bizniszükkel!
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
