Az üdvözlőlap
Apósom pár héttel karácsony előtt meghalt, ezért az ünnepekre elutaztunk anyósomhoz, hogy ne legyen egyedül. Mivel így az én családomhoz nem tudtunk menni, anyám mondta, hogy a szokásos karácsonyi díszem elküldi anyósomhoz. (Anya minden karácsonyra készít nekem egy kis papírdíszt, ez nálunk hagyomány). Már elmúlt karácsony és még mindig nem érkezett meg, mikor kérdeztem anyósom, azt mondta, nem jött levél. Egyik reggel kivittem a kukába a szemetet és észrevettem, hogy a szemeteszsák alján van, bontatlanul kidobva. Kibányásztam a kajamaradékok közül és kivertem a balhét. A legrosszabb, hogy a mai napig tagadja, hogy kidobta volna.
Méretek
Anyósom ragaszkodott hozzá, hogy ott lehessen, amikor kiválasztom az esküvői ruhám. Minden új darabnál megjegyezte, hogy csinos, de még szebb lennék benne, ha leadnék tíz kilót. (38-as méretet hordok). A harmadik alkalomnál a kölcsönzős hölgy közölte vele, hogy sokan szeretnének olyan alakot, mint az enyém és különben is mindegyik ruha tökéletesen állt rajtam. Anyósom onnantól kezdve tartotta a száját.
Olvass még a témában
Menyasszonyok
Anyósom az esküvőnkre menyasszonyi ruhában jött. Nem viccelek. Senkinek nem mondta előre, teljesen váratlanul ért, a szavam is elakadt, amikor megláttam. Ráadásul nem fehér alkalmi ruha volt, hanem egy díszes-fodros menyasszonyi ruha, ami az én egyszerű, letisztult ruhám mellett sokkal feltűnőbb volt.
A cikk folytatódik, lapozz!
