Szent Este mindenki egyvalaki születését ünnepli, Jézusét. Pedig minden egyes ilyen este mi magunk is újjászületünk kicsit: jobban szeretünk, ,,emberebbek” vagyunk. A keresztény kultúra a születést örömként, a halált bánatként kezeli. Miért? Mert mi azt a gondolatot örököltük eleinktől, hogy a testi lét ennyire fontos. Használjuk azt a szót is, hogy emberség, pedig talán helyesebb lenne, ha ugyanezt úgy mondanánk: lélekség.
Miért ünnepeljük Jézus születését?
Azért, mert olyan ember született, aki igazságos, aki kegyes, aki képes a mindent felülíró szeretetre, hiszen életét adta a mi bűneinkért – azaz bűnös lelkünkért. Emberi testét adta értünk – miután befejezte lelkünk, szemléletünk újraírását, kijavítását. Értünk élt, tettei, szavai által pedig él a mai napig is. Úgy vélem, mi is képesek vagyunk arra, amire Jézus: jobbá tenni a világot, amiben élünk.
A teremtés ereje
Az ember képes önmagát megalkotni, képes életet adni. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi ember hat egy gyerekre, míg felnő. A gyereknevelés tehát – mai nyelvre lefordítva – csapatmunka. Ezáltal mindenki felelőssége, aki abban részt vesz. Teremtünk tehát minden egyes alkalommal, amikor gyerekek közelében vagyunk, értük teszünk – közösen alkotunk. A végeredmény pedig a mi tükrünk, a társadalom tükre.
A születés
Az orvosok szerint a szülés fájdalma 10/10-es fájdalom, egy sokk az anyai testnek és léleknek. A furcsa mégis az, hogy a legtermészetesebb és leginkább lélekemelő történés, mindezek ellenére. A nők többsége szülés után már nem is emlékszik a fájdalom ,,gyötrelmeire”, a kimerültség pedig köddé válik, és a születés után az anyák nagy része sírva fakad boldogságában. Ilyen nagy alkotás létrehozása után csak határtalan boldogságot érezhet az ember. 
Miért öröm a gyerek?
A gyerek maga a lehetőség. A feltétel nélküli szeretetre, melynek erőssége nem vetekedhet semmivel. Sok mindent lehet teremteni, alkotni, mégis élőt, érzőt teremteni a legnagyobb öröm. Alkothatunk bármi egyebet, míveset, annak csodálata, elismerése csak egónkat szolgálja. A gyermek viszont – úgymond – Isten öröme is, mert közösen teremtette meg velünk, a mi segítségünkkel.
A tiszta szív
Egy kicsi gyereknek meg kell tanulnia annak az életnek a működését, amiben majd élni fog – egy rosszul működő világot kell megtanulnia, amit mi alakítottunk ilyenné. A gyerekek ösztönösen érzik a jót és a rosszat, igen jól látják a hibákat, és szintén igen jól körül is tudják írni azt. Miközben felnevelődnek ,,beleromlanak” a világba, fokozatosan. Szeretjük gyerekeinket, még sincs elég erős késztetésünk arra, hogy megváltoztassuk körülöttük a világot, megváltoztassuk magunkat, hogy megőrizhessék tiszta szívüket olyannak, mint amikor megszülettek.
A lehetőség gyönyörűségének képei
Kisbabát fotózni igen hálás feladat, mert arra hivatott, hogy megörökítse a gyermek tiszta szívét is a fotón. Anne Geddes híres fotóin ez látszik, ezért annyira szépek. Nemrég még olyan film is készült, amit mágneses rezonancia tomográfiával örökítettek meg egy gyerek születéséről. Egyre több a lehetőség, hogy bepillanthassunk a születés csodájába, ám egyre kevesebb az érdeklődő az iránt, hogy valójában miért annyira fontos ez. Mert a gyermek egy élő üzenet, a jövőbe: a remény üzenete.
Szent Este tehát nem csak Jézus születését ünnepeljük, hanem minden születést – mert minden születés szeretetet és reményt ad. Ehhez mérten kellene viselkednünk, egymás szemébe néznünk. Hiszen egykor mi is voltunk gyerekek, mi is voltunk remény és szeretet.