A világ leggazdagabb emberei szén-dioxid-éhes tevékenységeik révén jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz. Hogyan csökkenthetjük a gazdagok ökológiai lábnyomát?
A szennyező elit
A statisztikák megdöbbentőek. Az Oxfam és a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet 2020-as jelentése szerint a világ leggazdagabb 10%-a volt felelős 2015-ben a globális kibocsátások körülbelül feléért. A felső 1% volt felelős a kibocsátások 15%-áért, közel kétszer annyiért, mint a világ legszegényebbjeinek 50%-a, akik mindössze 7%-ért voltak felelősek, és akik meg fogják érezni az éghajlati hatások legnagyobb részét annak ellenére, hogy ők viselik a legkevesebb felelősséget azok okozásáért.
Dario Kenner, a Carbon Inequality: The Role of the Richest in Climate Change című könyv szerzője alkotta meg a „szennyező elit” kifejezést a társadalom leggazdagabbjainak leírására, akik nagymértékben fektetnek be a fosszilis tüzelőanyagokba, és életmódjuknak erős hatása van az éghajlatváltozásra. De míg a szennyező elitnek aránytalan hatása van, a világ leggazdagabb csoportja a lakosság sokkal szélesebb körét foglalja magában.
A dolgok jelenlegi állása szerint a gazdag országokban élő emberek többsége olyan módon fogyaszt, ami felgyorsítja az éghajlati katasztrófát.
Ha figyelembe vesszük az importált áruk kibocsátását, akkor a Hot or Cool Institute szerint az Egyesült Királyság átlagos embere évi 8,5 tonna szén-dioxidot bocsát ki, ez a szám Kanadában pedig már 14,2 tonnára emelkedik. Magyarországon ez a szám a Világbank adatai szerint 4,5 tonna. Ahhoz, hogy a felmelegedés 1,5 C-on belül maradjon, ezeknek a számoknak, 0,7 tonnára kell csökkenniük 2050-re – vagyis nekünk is van még dolgunk.