A világ leggazdagabb emberei szén-dioxid-éhes tevékenységeik révén jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz. Hogyan csökkenthetjük a gazdagok ökológiai lábnyomát?
2018-ban Stefan Gössling és csapata hónapokat töltött a leggazdagabb hírességek közösségimédia-profiljainak megfigyelésével, Paris Hiltontól Oprah Winfreyig. A svéd Linnaeus Egyetem turisztikai professzora bizonyítékokat keresett arra vonatkozóan, hogy mennyit repülnek.
A válasz: sokat. Bill Gates, a világ egyik legkiemelkedőbb környezetvédelmi szószólója, Gössling számításai szerint 2017-ben 59 repülőutat tett meg, mintegy 343 500 km-es távon – több mint nyolcszor a világ körül – több mint 1600 tonna üvegházhatású gázt kibocsájtva így (ez 105 amerikai átlagos éves kibocsátásának felel meg).
Gössling célja az volt, hogy megpróbálja feltárni a megagazdagok egyéni fogyasztási szintjét, akiknek életmódját gyakran titok fedi. Kutatásai egybeestek egy növekvő környezetvédelmi mozgalommal, amelynek élén Greta Thunberg állt, és amely reflektorfénybe helyezte a személyes elszámoltathatóságot. A repülés, az egyik leginkább szén-dioxid-kibocsátású fogyasztási forma ennek az új elszámoltathatóságnak a szimbólumává vált.
„Minél nagyobb a szénlábnyoma valakinek, annál nagyobb az erkölcsi kötelessége”
– írta Thunberg 2019-ben a Guardianban.
Az elmúlt néhány évtized reflektorfénybe helyezte a globális egyenlőtlenséget. A 2008-as pénzügyi válságtól a világjárványig és az éghajlatváltozás egyre súlyosabb hatásaiig – a bomlasztó események általában a legszegényebbeket sújtják először és legsúlyosabban.
De az egyenlőtlenség megoldásáról szóló vitákban gyakran figyelmen kívül hagyják a túlzott fogyasztást. „Mindenkinek fel kellene adnia valamit, aki túlfogyaszt” – mondja Lewis Akenji, a Hot or Cool Institute ügyvezető igazgatója a BBC-nek. A társadalom leggazdagabb csoportjainak túlméretezett szénlábnyoma megerősíti az egyenlőtlenséget, és veszélyezteti a világ azon képességét, hogy megakadályozza a katasztrofális éghajlatváltozást.