Ha azt mondom, művészfilm, sokan még mindig valami fekete-fehér, érthetetlen dologra gondolnak, ami nagyon hosszú és élvezhetetlen. Pedig ez nem így van. A művészfilmeknek megvan a sajátos atmoszférájuk, olyanok, mint egy gyönyörű régiségbolt, ahol az ember órákig képes szemezgetni. Ha eddig nem szeretted ezeket az alkotásokat, ajánlom az alábbi ötöt. Nézd meg őket!
Testről és lélekről (2017)
Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas alkotása az egyik kedvenc filmem. Nagyon sokszor láttam, és mindig tud újat mutatni.
Lehetne teljesen szürreális is, mégis annyira valóságos az egész. Endre és Mária találkozása sorsszerű. Mindkettejüknek a másikra van szüksége épp, amikor Endre munkahelyén, a vágóhídon találkoznak. A férfi a gazdasági igazgató, Mária pedig minőségellenőrnek jelentkezik.
A viselkedése mindenki számára furcsa, gúnyolódnak is rajta a kollégák. Mária valóban annyira precíz, hogy ez már-már autisztikusnak mondható. Az érzelmeket nem tudja igazán felismerni és elfogadni sem, a saját életfolyamatának az elején tart.
De nem ez a lényeg, hanem egy különös álom, amelyet Endre és Mária együtt, mégis külön álmodnak minden éjjel. Hosszú út vezet odáig, hogy a két félszeg, magának való ember megélje azt a szerelmet, amit az álmaikban, szarvasként már olyan jól megismertek.
Varázslatos ez a film, minden perce egy felismerés. Magadhoz térít, és rávilágít arra, hogy légy boldog azzal, ami adatott, és becsüld a mély érzelmeket, mert lehet, hogy ha nem így teszel, már sosem lesz alkalmad rá.
