A legjobb évszázados kávéházak Budapesten

Mi az: gyönyörűek, pedig már elmúltak 100 évesek, folyamatosan képesek megújulni, mégis végig érezni bennük a történelmet, amelynek szemtanúi voltak? Ezek a kávéházak, amelyek aktív részesei voltak az aktuális kor kulturális és társadalmi eseményeinek, alaposan ismerve a társasági élet minden egyes szereplőjének életét is. Budapesten sok olyan kávéház van, amely hiába múlt el 100 éves, még mindig könnyen felveszi a versenyt a legmodernebb helyekkel is. 

A Centrál Kávéház 1887-ben nyílt meg, és ebben az időben igazi kulturális központként tartották számon. A hely rendszeres látogatója, sőt sokszor inkább lakója volt többek között Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Ady Endre, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is. Karinthy Frigyesről azt tartják, hogy a Centrálban tapasztalta betegségének első tüneteit, majd később, a műtétje után itt kezdte el írni az „Utazás a koponyám körül” című művét.
A világháború után az épület paprikaközpontnak, majd a Metro Építő Vállalat menzájának adott otthont, később pedig itt működött az egyetem diákklubja, Eötvös Klub néven. 

Buda történelmi kávéháza, a Hadik a Bartók Béla úton található, és néhány éve nyitották meg újra a felújított épületet. A több mint 100 évvel ezelőtti névadás oka az volt, hogy a tulajdonos így szeretett volna állandó vendégeket biztosítani magának a közelben lévő Hadik laktanya lakói közül.
Ez ugyan nem sikerült, viszont a katonák, tisztek helyett sokkal inkább a művészek és újságírók, sokszor pedig leginkább ezek feleségeik lettek a vendégek. Felesége révén ismerte meg a helyet például Karinthy is, a századelő kávéházi világának meghatározó alakja.

Az Astoriához közel, a Múzeum körúton is több mint 100 éve áll a Múzeum Kávéház. Egyértelműen az egyetem közelsége adta az ötletet, hogy megnyisson egy olyan hely, ahol a tudományos élet kiválóságai, egyetemi tanárok találkozhatnak és leülhetnek meginni valamit, és közben véleményt cserélni.
A kávéház egyik vendége volt például Eötvös Lóránd is, akiről később az egész egyetem a nevét kapta. A társaság jellemzője volt, hogy egymásnak is tartottak előadásokat a kávéházban úgy, hogy a hallgatóság és az előadó a tudomány egész más területén volt járatos. Így tájékoztatták egymást a tudományos élet történéseiről, és biztosították a jólinformáltságot is.

Szintén jóval idősebb már 100 évnél az Andrássy úton található, turisták, művészek által egyaránt látogatott Művész. A hely máig arra törekszik, hogy megjelenése, berendezése legnagyobb részben az eredeti darabokból álljon, és a hangulat is a század elejének kávéházi hangulatát idézze.
Az Operaházhoz, valamint több más színházhoz való közelsége is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a művészek, előadók számára máig fontos találkozási hely maradhasson. Léteznek irodalmárok, tanárok, akik fogadóórájukat itt tartják, ezzel is tisztelegve a hely kulturális szelleme és az itt megforduló hírességek előtt.

Klasszikus, gyönyörű, egyedi és igazi századelő hangulatot idéz az eklektikus stílusban épült New York kávéház. Az épületet 1894-ben építették, és a legnagyobb élettel a századelőn büszkélkedhetett, amikor írók, költők, színházi emberek, legfőként pedig újságírók igazi gyűjtőhelye volt.
Számtalan alkotás született az akkori asztalokon, és a hely a kultúra igazi központjaként működött. A háborúval ez a szerepe megszűnt, és sokáig nem tudtak vele mit kezdeni. 2001-ben megvásárolta az olasz Boscolo csoport, amely luxusszállodát nyitott az épületben. Földszinti kávézója most is fantasztikus cukrásztermékekkel várja látogatóit. 

A Royal Kávéház megnyitása kockázatos vállalkozásnak tűnt akkoriban, mivel a népszerű New York hatáskörébe tartozott és félő volt, hogy nem lesz vendégsereg, aki onnan átszokna a Royalba. A színházak közelsége azonban végül kialakított egy törzsközönséget, és hozzájuk csatlakoztak a kor népszerű, egyben óriási újdonságának számító irányzatának, a pszichoanalízisnek neves képviselői is.
Krúdy Gyula ebben a különleges közegben írta meg Álmoskönyvét, majd később ugyanitt találkozott későbbi feleségével, a szállodatulajdonos lányával is. Kevéssé népszerű része a Royal történetének, hogy a II. világháború alatt a Gestapo állomáshelye volt.

A kávéházaknak komoly hagyományuk és fontosságuk volt a pesti életben. Hatalmas márványasztalokkal rendezték be őket, hogy ne lehessen verekedéshez használni a bútorokat, és hogy kényelmesen elérjenek rajta a nádkeretes tartóba tett újság is, amelyet a betérő társaságok órákig lapozgathattak.
Nem csak kávézni és dohányozni, írni és beszélgetni lehetett az asztaloknál, de dominózni, kártyázni is, így nem csoda, hogy a társasági élet és a szórakozás igazi központjaivá váltak. A világháború végével egész más, sokszor tökéletesen hozzá nem illő célokra használták, vagy bezárták ezeket, mivel ellenőrizhetetlennek tartották az itt zajló eszmecseréket.
A XX. század elejének kávéházai 100 év elteltével, a XXI. század hajnalán éledtek újra, hogy régi fényükben csodálhassuk meg őket.