Sráckor
Egy film, ami nemcsak szívet melengető alkotás, de ráadásul egészen új szemszögből közelítette meg a filmezést, hála a vállalkozó kedvű rendezőnek, Richard Linklaternek. A Mielőtt-trilógiában már megmutatta, hogy egy történet folytatódhat ugyanazokkal a szereplőkkel akár több részletben is, 9 év kihagyás után, a Sráckorban pedig egy 12 évig tartó kísérlet eredményét láthatjuk, amit teljes titokban, ugyanazokkal a szereplőkkel forgatott az évek alatt, ezzel valóban végigkísérve egy gyerek életét hatéves korától a felnőtté válásig. A film elején egy álmodozó kisfiút ismerünk meg, a végén pedig egy érettségi után a világnak nekivágó fiatal felnőttel kezdjük meg az egyetem első éveit, ezt az időszakot pedig testvérek, barátok és természetesen a legfontosabb, a szülőkkel való kapcsolat teszi emlékezetessé.
Hangosan dobogó szívek
Nemcsak egy fiatal felnőtt, hanem édesapja felnövéstörténete is a 2018-as zenés film, amiben egy özvegy, gyerekét egyedül nevelő édesapa és lánya kapcsolatába nyerhetünk bepillantást. Frank egykor zenész volt, ma pedig egy jobb napokat is látott zenebolt tulajdonosa, aki néha sokkal éretlenebb saját lányánál, az egyetemre készülő Samnél. A páros szeretettel teli civódásait közös zenélések tarkítják és amikor egyik közös daluk az interneten váratlan sikert ér el, Frank és lánya válaszút elé kerülnek saját magukkal és álmaikkal kapcsolatban.
Olvass még a témában
Egy különc srác feljegyzései
Igazi szerethető különcökről szól a 2012-es film, amelynek magyar címe nem feltétlenül hozza meg a kedvünket a mozizáshoz, pedig megéri adni egy esélyt az alkotásnak. A főszerepben az első gimnazista Charlie-val (Logan Lerman) ismerkedhetünk meg, aki igyekszik láthatatlan maradni a középiskolában. Végül egy testvérpár, a szabadszellemű és vonzó Sam (Emmat Watson) és bátyja, Patrick (Ezra Miller) veszi a szárnyai alá, velük és egy támogató irodalomtanárral, aki meglátja Charlie-ban a tehetséget pedig már nem is tűnik olyan lehetetlennek, hogy túlélje az iskolás éveket.
A cikk folytatódik, lapozz!
