Amikor elköltöztem otthonról az első albérletembe, magától értetődő volt számomra, hogy viszem tovább a hagyományainkat. Számomra ezektől volt karácsony a karácsony. Mézeskalácsot sütöttem, főztem, takarítottam, és a végén, mint egy hulla, úgy estem be a fa alá. Az akkor még leendő férjemmel mi is állandóan mentünk valahova, még az első gyermekünk születése után is. Rájöttem, és persze éreztem is, hogy ez így nem igazán meghitt. Pont az hiányzott belőle, amiért olyan nagyon szép ünnep a karácsony.
Elhatároztuk, hogy nem rohanunk többé. Szépen, lassan készülünk a gyerekekkel együtt, mindent úgy csinálunk, hogy sok-sok időnk legyen egymásra.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
