A játékkönyvek már a nyolcvanas években megjelentek az irodalomban, és izgalmas színt vittek a hagyományos meseolvasásba. Ezek a művek tulajdonképpen szerepjátékra épülnek, tehát nem hagyományos módon kell őket olvasni, hanem előre-hátra lapozgatva, az aktuális oldal utasításainak megfelelően. Minden választásnak egyedi következménye van – ezt használta ki Raykov is a történet megalkotásakor.
Maga a műfaj tehát nem újdonság, de úgy tűnik, Nikola Raykov könyve az első, kifejezetten gyerekeknek készült lapozgatós játékkönyv. Csupán néhány év kellett ahhoz, hogy az első két könyv rendkívül népszerűvé váljon hazájában, Bulgáriában. Ott egy pillanat alatt bestseller lett, és több mint 10 díjat és jelölést kapott.
Raykov aggodalmát fejezte ki a szülő-gyermek kapcsolatokban tapasztalható eltávolodásért – szerinte ennek egyik oka a meseolvasás hiánya. Mivel közte és fia között nagyon szoros kapcsolat áll fenn, reméli, hogy példájukkal a többi szülőt is ösztönözni tudják majd az olvasásra és a játékra. Olvass még a témában
Ez a fajta mesekönyv megengedi a gyerekeknek, hogy létrehozzák a saját tündérmeséjüket – mondja az író. Raykov szerint a meséje jobban leköti a kicsiket a hagyományos könyveknél, és a lapozgatás közben egyenesen szikrázik a képzeletük. Ígérete szerint a történetek nem csak kalandokkal, empátiával, kedvességgel és megértéssel vannak tele, hanem a humorban is bővelkednek.
