Viktória kezdetben nem készült írónak, ahogy a fenti sorok is mutatják. Az évek alatt vált azzá, és már tudja, hogy ezt akarja csinálni. Mellette több olyan emberrel is találkoztam, akik viszont azóta erre készülnek, mióta az eszüket tudják. Tartozzunk bármelyik csoportba, a következő gondolat mindenki számára hasznos lesz.
„Mindenekelőtt tisztázni kell magunkban, hogy miért akarunk írni. Csak a hírnév miatt kényszerítjük magunkat arra, hogy egy olyan történetet osszunk meg az olvasókkal, amit biztosan szeretni fognak, vagy felvállaljuk a saját érzéseinket és gondolatainkat, még ha nem is nyeri el az olvasók tetszését. Az utóbbi az egyszerűbb út, ugyanis akkor nem kell mindenen gondolkodnunk, hanem a karakterek és a cselekmény szinte magától jönnek. Persze nem árt némi kutatást végezni a hitelesség miatt, de nagyjából semmi más előkészületre nincs hozzá szükségünk.”
A legnagyobb lecke, amit tanultam a két könyvem kiadása során az volt, hogy a könyvkiadás is üzlet. Tetszik-nem tetszik, igenis oda kell figyelni a marketingre, a reklámra, a pénzügyi dolgokra.
A saját érzések papírra vetése a legjárhatóbb út, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne rögös. Viktória is megtapasztalta, bizony írni, írónak lenni sem mindig móka és kacagás. Olvass még a témában
