Nagyon sok ember kezeli családtagként – egyesek a saját bevallásuk szerint gyermekükként – a macskájukat, kutyájukat, tengeri malacukat, lovukat vagy bármely más állatkájukat. Ez valahol nem meglepő, hiszen velünk vannak évekig és ezalatt az idő alatt szoros kapcsolat alakul ki közöttünk. Annyi örömöt és boldogságot adhat egy négylábú, aki minden áldott nap velünk van, hogy a legszívesebben még a nevünkre is vennénk.
Ezek után nem meglepő, hogy haláluk épp olyan súlyosan érint bennünket, mintha egy emberi szerettünket veszítenénk el.
Sajnos ezt a fájdalmat egyedül az idő vagy talán egy másik kedvenc tudja csak begyógyítani. Ám van itt néhány lélekemelő gondolat, ami segítségedre lehet a gyász folyamatában.
„Egy percig se szégyelld a gyászodat!”
Kezdjük azzal, hogy egy percig se szégyelld a gyászodat. Egyáltalán nem nevetséges, sem pedig ciki az, hogy bánkódsz és megsiratod a házi kedvencedet. Olvass még a témában
Nyugodtan gyászold meg, mintha ember, igazi családtag lett volna. Ne próbálj meg egy nap alatt továbblépni.
Teljesen érthető, hogy sokat beszélsz vagy képeket nézegetsz róla és sokszor eszedbe jut a nap folyamán. Még az is normális, ha egy rövid időre letargikus hangulatba esel. Nincs veled semmi baj, egyszerűen gyászolod azt a szőrős kis lelket, akinek sajnos lejárt az ideje.
Tess Emily Seymour/pexels.com
