A pszichológusok szerint úgy vagyunk bekötve, hogy romantikus kapcsolatban legyünk. Annak ellenére is, hogy az újabb trendek szerint a fiatalok szívesen várnak a házassággal a szingli élet előnyeit élvezve. Még akkor is, ha az evolúciós ösztönök és a társadalmi nyomás kombinációja a páros élet felé terel bennünket, ha tudatában vagyunk a döntéshozási hajlamainknak, az segíthet megértenünk, miért választjuk a partnereinket – és miért maradunk velük.
Általában azt tanultuk meg, hogy a randevúzást szigorú ellenőrzési folyamatnak tekintsük. A Pew Research Center 2020-as tanulmánya szerint az amerikaiak 75%-a „nehéznek” nevezi a megfelelő randipartnerek megtalálását. A fiataloknak is tovább tart a megállapodás; inkább a pénzügyi stabilitást helyezik előtérbe. Emellett több időt fordítanak arra, hogy megismerjék egymást a házasságkötés előtt, mint a többi korcsoport.
Potenciális társ vs. ideális partner
Samantha Joel, a kanadai Western Egyetem pszichológiai adjunktusa és Geoff MacDonald, a Torontói Egyetem pszichológiaprofesszora viszont azt állítja, hogy az emberek nem olyan válogatósak partnereik tekintetében, mint gondolják. 2020 júliusában publikálták elméleti áttekintő tanulmányukat. Ebben összefoglalják, hogy a fejlődési elfogultság hogyan készteti az embereket arra, hogy a feltételezettnél kisebb elvárásokkal kezdjék el és tartsák fenn a kapcsolatokat. Olvass még a témában
Megállapításaik kettősek voltak. Először is, számos tanulmányból származó jelentős bizonyítékok arra utalnak, hogy az emberek sokkal kevésbé szelektívek, amikor randevúznak, mint gondolnák. Az embereket a potenciális partnerek sokkal szélesebb köre vonzza, mint gondolják; hajlandóak módosítani normáikat, és figyelmen kívül hagyják a potenciális partnerek hibáit.
A végén gyorsan kötődnek ezekhez a potenciális társaikhoz, még akkor is, ha nem feltétlenül ideális partnereik.
Például egy kísérletben, amelyet Joel és MacDonald végzett, azt találták, hogy a legtöbb egyetemi hallgató elutasítja azokat a potenciális társakat, amelyek nem vonzóak, vagy olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyet a válaszadók nem tartottak elfogadhatónak egy feltételezett párkapcsolati helyzetben. De ezek a számok zuhantak, amikor a párosítási forgatókönyvet valósnak, nem pedig hipotetikusnak mutatták be. Mindez arra utal, hogy a diákok sokkal kevésbé voltak romantikusan szelektívek, mint ahogy azt feltételezték, és hogy túlbecsülték mások elutasítására való hajlandóságukat.
