Több idő az asztalnál, észrevétlenül több étel
Egy közös étkezés szinte mindig hosszabb ideig tart. Nem sietünk, nincs az az érzés, hogy „gyorsan együnk és menjünk tovább”, hanem ott maradunk az asztalnál. És ez a plusz idő az, ami nagyon sokat számít. Mert minél tovább ülünk ott, annál természetesebb, hogy újra és újra nyúlunk az ételhez. Nem feltétlenül azért, mert éhesek vagyunk, hanem mert a kezünk automatikusan elindul, vagy mert valaki éppen kínál valamivel. Egy falat még belefér, aztán még egy… és mire észrevesszük, már jóval többet ettünk, mint amit egyedül tettünk volna. Ez nem tudatos döntés, inkább a helyzet természetes velejárója.
Talán az egyik legérdekesebb dolog az, hogy mennyire hatunk egymásra ilyenkor.
Ha mások is szednek még, mi is könnyebben tesszük meg. Ha mindenki kér desszertet, hirtelen sokkal kevésbé tűnik „feleslegesnek” egy újabb adag.
Ez egy nagyon finom, sokszor észrevétlen folyamat. Nem arról van szó, hogy tudatosan utánoznánk a többieket, hanem egyszerűen alkalmazkodunk a helyzethez. Ez egy alapvető emberi működés. Figyeljük a környezetünket, igazodunk hozzá és mivel ilyenkor mindenki egy kicsit többet eszik, ez a hatás összeadódik. Olvass még a témában
