Nem csak ételt kínálnak, hanem figyelmet is
Van valami nagyon kedves abban, amikor valaki megkérdezi: „Kérsz még egy kicsit?” Ez nem csak egy egyszerű kérdés az ételről. Sokszor inkább törődés, figyelmesség, vendégszeretet van mögötte. És pont ezért olyan nehéz rá nemet mondani. Még akkor is, ha már nem vagyunk igazán éhesek. Ilyenkor nem csak az ételt fogadjuk el, hanem azt az érzést is, hogy fontosak vagyunk a másiknak. Ez pedig könnyen felülírja a belső „elég volt” jelzést.
Ahogy egyre többet gondolkodtam azon, amit az ismerősöm mondott, kezdtem megérteni, hogy nem is az a lényeg, hogy ilyenkor többet eszünk. Hanem az, hogy miért. A közös étkezések nem csak a táplálkozásról szólnak, hanem a kapcsolódásról. Arról, hogy együtt vagyunk, figyelünk egymásra, és egy kicsit kiszakadunk a mindennapokból. És lehet, hogy néha ez fontosabb, mint az, hogy pontosan mennyit ettünk. Talán ezért működik az ő szabálya is. Nem azért, mert „nem számít” az, hogy mit eszik, hanem mert felismerte, hogy vannak helyzetek, ahol más a hangsúly. Lehet, hogy néha nem az a kérdés, hogy miért eszünk többet társaságban, hanem az, hogy mit kapunk közben és hogy ez megéri-e nekünk.
