Van egy ismerősöm, aki a diétája alatt hozott egy érdekes szabályt, ami nem más, mint amikor a barátaival vagy a családjával közösen étkezik, egyszerűen nem diétázik. Nincsenek számolgatások, nincs „ezt lehet, ezt nem”, csak eszik, beszélget és jelen van. Amikor ezt először mondta, kicsit meglepődtem, aztán valahogy bennem maradt. Mert ha jobban belegondolunk, a közös étkezések tényleg egészen mások, mint azok, amikor egyedül ülünk le enni. Talán pont ezért történik az, hogy ilyenkor sokkal többet eszünk.
Ilyenkor nem csak az ételről szól minden
Amikor másokkal együtt eszünk, az étkezés szerepe megváltozik. Nem egy gyors, funkcionális dolog, amit „letudunk”, hanem egy közös élmény. Beszélgetünk, figyelünk egymásra, reagálunk a történetekre, nevetünk, és közben az evés szinte észrevétlenül zajlik a háttérben. Emiatt sokkal kevésbé figyelünk arra, hogy mikor lakunk jól, vagy hogy mennyit ettünk addig. Nem azért, mert nem tudatosak vagyunk, hanem mert a figyelmünk egyszerűen máshová kerül.
Az étel ilyenkor nem a középpont, hanem egyfajta „kísérője” annak, hogy együtt vagyunk, és pont ez az, ami miatt könnyen túlcsúszunk a megszokott mennyiségen.
